Dallamok Sohaországból

drága Miki.....

Vége... befejeztem elég volt ebből az egészből........

 

Miki sajnálom nem tudom megtenni hogy elengedjelek...

Ne haragudj kérlek és ne hibáztasd magad... nagyon nagyon szeretlek de annyi mindent vettek már el tőlem ezt nem vehetik... sajnálom....

szeretlek és szeretni foglak amíg csak élek

.... Istenem nem kapok levegőt.....

 

A Suttogó kövek legendája...

Drága Anne....

Wales-ben egy ősi erdő mélyén hol évszázadokkal ezelőtt druidák varázslatai segítették a természet erőit, a mai napig is látható egy 8-10 kőoszlopból álló kőcsoport, melyek a suttogó kövek néven híresültek el...

A legenda szerint az erdőségen egy ifjú király haladt át kíséretével, s az erdő boszorkányának nagyon megtetszett a daliás Király. Útját állta, s azt mondta az uralkodónak ha az erdő széléről megpillantja saját birodalmának határait, akkor minden álmát valóra váltja majd, ám ha mégsem akkor kíséretével együtt kővé dermed az örökkévalóságig.  A Király tudta hogy az erdő szélén kezdődik a birodalma ezért igen mondott az ajánlatra... Ám amint kiért az erdőből a boszorkány varázslattal hatalmas dombot emelt a Király lába elé, s abban a pillanatban a király és kísérete kővé változott... Azóta a dombot is erdő borította be. A kövek onnan kapták a nevüket, hogy ha a füledet tapasztod a kőoszlopok bármelyikéhez is, suttogást hallhatsz a belsejéből. Sokan úgy hiszik hogy amit hallani vélnek az segélykiáltás esetleg figyelmeztetés, hogy óvakodj az erdő boszorkányától...

Annyira szomorú ez a legenda, én hiszek benne... Talán megmentőre várnak... vagy valakire aki meghallgatja őket... kislány koromban hallottam erről a legendáról... s akkor is úgy éreztem bár segíthetnék... ahogy most is...

 

Kellemes estét drága Anne-m...  Szeretlek...Pacsirtád..

Amiért hálás lehetek....:)

Drága Anne....

 

Annyira sok mesélni valóm van és bocsánatkéréssel is tartozom hogy olyan hosszú ideje nem írtam neked.

Kedvesemmel igen nehéz időszakon vagyunk túl... azt hiszem mindez magyarázata annak hogy így elmaradtak beszámolóim. Súlyos betegség támadta meg legyengült szervezetét, melyet hónapokig tartó ápolás után végül sikeresen legyőzött... Ám állapota igen súlyos volt. Egy ideig az élete is veszélyben volt. Szörnyű balsejtelmek tartották fogva lelkemet, s három héten át távol volt tőlem. Nekem az volt a feladatom hogy a dolgait rendben tartsam, de a lelkem szenvedett hogy nem lehettem testben is mellette.. nem foghattam a kezét, és nem gyógyíthattam. Így hát a tündéreket kértem hogy segítsék felépülését. Mikor végre hazajött ápoltam és mellette voltam... fogtam a kezét...

Lelkem úgy vágyott rá hogy újra egészséges legyen... s ma már visszatért az ő varázslatos birodalmába, a könyvtárába. Munkatársai kitörő örömmel fogadták.

Időközben eljött Karácsony szent ünnepe is, melyet kedvesem édesanyjánál töltöttünk. Csodálatos volt. Sokat sütöttem és főztem...

Igazi családias hangulatban teltek el az ünnepek, s még öcsémhez is eljutottam... számára sikerült is meglepetést szereznem...

Az újév első pillanatait már Győrben éltük át, és másnap már tanítványaimnak hada jelentkezett be hozzám, s csodálatos kis koncertet adtunk magunknak...:D

Az ezt követő időszakban, órákat adtam, elintéztük kedvesem győri kezeléseit, de mindezek ellenére sem tudtam nem vágyakozni az én gyönyörű erdőmbe. Annyira vágyik a lelkem hogy bejárhassam... újra és újra... Álmaimban már milliószor elvesztem a gyönyörű ősi fák látványában. Csukott szemmel is odatalálnék már tisztásomhoz, és a tölgyemhez... úgy égeti lelkemet a hiányuk... és persze a barátok kiknek még ekkora távolság ellenére is kellek...:)

Gyakorta nézem a naplementét, figyelem nyugalmát... s néhány napja hegyekről álmodtam melyekről a köd lassan emelkedett fel a magas égbe...

Annyi áldás van az életemben. Áldás gyönyörű kedvesem, kinek tiszta szíve velem van, s áldás hogy otthonunk szomszédos egy erdőséggel, mely úgy hasonlít az világomhoz....

Áldás hogy barátaim vannak és családom... Hálás vagyok Laci bácsiért ( nővérem édesapjáért) aki úgy bánik velem mint édeslányával...:)

Hálás vagyok öcsémért, s bízom benne hogy megtalálja helyét... mely tele lesz varázslattal és örömmel....

Hálás vagyok a nővéremért akire mindig úgy tekintethettem mint a tökéletes női példaképre...

Hálás vagyok Jutkáért ( kedvesem munkatársáért) hogy mindig meghallgat és tanácsokkal lát el...

Hálás vagyok minden barátomért, hogy a családommá váltak....

Hálás vagyok a holdért, mely a fákat ezüstözi, s a csillagokért melyek álmokat adnak... s a napért, amely minden nap felkel, és a szélért mely símogat... Hálás vagyok az emberekért, és minden jóságért szeretetért ami ezen a világon van.

Köszönöm hogy ennyi idősen még tudok álmodni... és hinni a tündérekben... és mesélni... és énekelni...  Minden napért...

 

Szeretettel Pacsirtád....

A boldogság kapuja....

Drága Anne....

 

 

Az elmúlt hetek nagyon különleges érzelmeknek engedtek utat bennünk. Elsősorban Mikivel közelgő eljegyzésünk okán, melyek még álmainkat is uralták....

De végre túl vagyunk a meghívásokon.... Úgy döntöttünk hogy családias körben fogjuk megünnepelni születésnapomat és eljegyzésünket. Sok meghívót kiküldtünk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nem mindenki tud eljönni...

Miki az esti ünnepséget szervezi én az ebédet a családdal.... Már minden kialakult bennünk... :D Az ebédmenü összeállt, és az eleganciát sugárzó dekoráció is konkretizálódott... E hét elején megtaláltuk a tökéletes gyűrűt is...

Folyton azon gondolkodom, hogy mit is jelent az eljegyzés... Mindig ugyanarra jutok vele... Két szerelmes szív kinyilvánítja egymás iránt érzett szerelmét, házassági szándékát,  továbbá családjaik végre megismerik egymást...

Számomra azt jelenti hogy egy igazi összetartó család tagjává válhatok ( ebben még sosem volt részem), és Miki aki már eddig is életem középpontjában állt, hivatalosan is a részévé válik.... A mai napig úgy szeretem őt, mint az első napon amikor megismertem....

Olyan gyorsan jött ez a szerelem a szívemre, akár egy villámcsapás, és nem tudtam kitérni előle... (nem is akartam...).... Vannak olyan emberek az életünkben akikkel ha először találkozunk is, úgy érezzük mintha egész életünkben ismertük volna... s minden tekintet, kézfogás ismerős érzésként köszön vissza felénk...

Nekem Miki ilyen volt, és most hogy ilyen komoly döntés született meg bennünk nincs bennem félelem hogy helyesen cselekszünk... Nem félek a közös életünktől.... izgatottan nézek a jövő felé, mely bár kiszámíthatatlan, mégis tele vannak a reményeimmel... azt hiszem ez is fontos része annak ha valaki mellett elkötelezzük magunkat. A szívem forró csókkal köszönti őt reggel, és forró öleléssekkel vesz tőle búcsút éjszakánként, mikor álmaim földjére indulok el....

Imádok minden pillanatot vele... szeretem ahogy rám néz, ahogy megérint, és összeér gyengéden orrunk... akár az összebúvó kiscicáké...:)

Sosem hittem hogy lehetek valaha boldog... s lám ... most még időnként félek is tőle...  De meg kell tanulnom ahogy drága barátnőm mondta: épp itt van az ideje hogy boldog légy.... tárd ki az ablakokat és ajtókat a lelkedben, had járjon benned szabadon....

Anne....

Köszönöm nektek ezt a boldogságot....

Bárcsak szüleim körében ünnepelhetnék.... Lelketek kísérjen engem utamon...:)

Szeretlek titeket... és borzasztóan hiányoztok nekem.... Anyu köszönöm hogy Laci bácsi által láthatóvá érezhetővé váltál számomra.... Apu köszönöm hogy óvtál engem... és szerettél annak ellenére amilyen nehéz volt....

Pacsirtátok...

 

 

Míly hatalmas erő lakozik a természetben.....

Drága Anne....

 

(forrás: google, képek)

 

Míly hatalmas erő lakozik a természetben, a minket körülvevő világban. Milyen aprók is vagyunk a világegyetem arculatán.

A tegnapi nap olyannak indult mint bármelyik másik, mégis mire lement a nap, szívemben igencsak különleges helyet kezdett elfoglalni. Varázslatnak voltam a tanúja párommal együtt... Délután egyik pillanatról a másikra elsötétült az ég, és figyeltük a hatalmas fekete felhőket az égen, amik a viharos szélben úgy hullámzottak akár a tengerek, és óceánok. Tisztán látszott az éles határ a fekete és világosabb felhőréteg között, s látszott messziről is hogy a világosabb felhőkből szakad az eső... Annyira lenyűgöző látvány volt. Aztán egy hatalmas villám hasította ketté az eget, a hangja néhány másodpercet késett csak és szinte betörtek az ablakok úgy beleremegtek. Csodálatos látvány volt. Feltámadt a szél és látni lehetett ahogy a sötét felhőréteget kergeti a világosabb felhőréteg. S abban a pillanatban hogy fölénk ért, zuhogni kezdett.... nem csepergett csak leszakadt mintha csak kiöntötték volna. Mikivel kiültünk az ablakba és egymás kezét fogva figyeltük az égszakadást. Figyeltük a felhők csatáját, hallgattuk a szelet, ami bársonyos zenét csalt ki a falevelekből, miközben áthaladt köztük, és az esőcseppeket, melyek kopogtak a városi aszfalton. Az alkonyatban ennél szebb látványt még sosem tapasztaltam. Az utcai lámpák fényében is jól kivehetőek voltak a vízcseppek. S alig néhány másodperc alatt megtöltötte tüdőnket a friss eső illata.....

(Forrás: google képek)

Talán ehhez a látványhoz tudnám némiképp hasonlítani azt ami elénk tárult... A szívem újra gyermekivé vált, és képzeletem szárnyra kapott... Táncoltam az esőben mint gyermekként, széttárt karokkal, mezítelen lábbal, mosolyogva, hogy megtisztuljak attól ami a lelkemet mardosta.

(forrás: google képek)

Újra éreztem a hideg nedvességet a talpam alatt, és a bőrömön a simogatását.... Csodálatos emlékek ébredtek bennem fel újra...

Miki is felettébb élvezetét lelte a látványban, és ott ragadt velem az ablakban. Majd egész este ott ücsörögtünk..:D

(forrás: google képek)

Ma a nővéremnek írtam és küldtem neki pár gyönyörű tündérzenét. Remélem tetszenek majd neki...

 

Hálásan köszönök mindent......

Pacsirta

 

A Sivatag szelleme.......

Drága Anne....

 

Volt egy álmom.... Egy visszatérő gyermekkori álmom, ami édesanyám halálát követően kísértett engem. Az elsőre kristálytisztán emlékezem.

Édesanyám temetése után álomba sírtam magam, és egy hatalmas erdőben ocsúdtam fel, az égről milliárd csillag figyelt, és a telihold sápadt fénye ezüstözte a magas fák dús lombkoronáját.

Hófehér ruhát viseltem, mezítelen lábam alatt éreztem a friss fű simogatását. Mégis ürességet éreztem a lelkemben. Nekiindultam csak úgy a sűrűnek. Nemsokkal később gyönyörű zenét hallottam meg, ami a lelkemig hatolt. Követtem a hangot mely egy mesés tisztásra vezetett. Ezer színes virág ontotta gyengéd illatát, köztük apró fényes tündérek játszadoztak. A tisztás túloldaláról egy apró vízesés halk morajlását hallottam, ahogy a sziklákról alá zobog a víz egy kis tavacskába, melynek nyugodt vizén, világló virágkelyhek ringatóztak. A zene a szívemet szorongatta olyan szép volt, így hát közelebb sétáltam a vízhez, vigyázva a virágokra s a tündérekre akiket cseppet sem zavart meg jelenlétem. Ahogy odaértem letelepedtem a tavacska partjára. Órákig csak meredtem magam elé, majd szemeim újból könnyekkel teltek meg, s halk zokogásom, a tündérek játszadozását is megzavarta. Virág szirmok kezdtek rám hullani, hátha felvidít a szépsége, puha simogatása, de vigasztalhatatlan voltam. Aztán meghallottam egy hangot. A legkedvesebb, leggyönyörűbb hangot amit valaha is hallottam.

- Miért sírsz? Kérdezte tőlem....

Hátra néztem és megpillantottam egy fiút, aki fekete nadrágot, és egy bő fehér inget viselt. Szeme barátságosan világított rám. Csöndesen válaszoltam neki.

- Meghalt az édesanyám. Egyedül maradtam a világban.

Kedvesen odajött hozzám, letérdelt elém, és azt mondta.

- Még sosem láttam ilyen tiszta lelket.... - megfogta a kezem, gyengéden megsimogatta - Én Ígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád, és soha többé nem leszel egyedül....

A meghatottságtól szólni sem tudtam. Attól a naptól fogva minden éjjel róla álmodtam.

Így lett kettős életem. Az egyikben én voltam egy alkoholista apa elárvult és furcsa kislánya, s ezt a világot sivatagnak tekintettem, ahol csak a testem raboskodik. A másik életemben egy megtalált gyermek voltam, akinek szabad volt a szelleme és igazi család tagja voltam, és hatalmas kalandokat éltem meg.  A tisztáson játszadoztunk Daniellel, s ahogy én nőttem ő is velem növekedett. Hegyeket másztunk, sárkányokat lovagoltunk meg, semmi nem riasztott. Egy idő után ábrándos szívvel meséltem neki, egy hercegről aki azért rendeltetett, hogy megmentsen engem attól ami családom körében várt rám. Ő mosolyogva hallgatta, és azt mondta valóban létezik a világon valaki aki egy nap boldoggá fog tenni. Azt is mondta hogy nagyon fogok akkor majd neki hiányozni. Kérdésemre hogy "Miért?" azt mondta azért, mert el fogom őt felejteni. Ígéretet tettem hogy soha nem fogom őt elfeledni, és hogy amíg dobog a szívem Ő ott lesz benne. Megöleltem szorosan.

A tisztás mellett közvetlenül bölcs öreg tölgy állt, s ő tanított minket, minden kérdésre megfelelt, s ha rejtőzni vágytam az apukámtól, aki az alkoholt tekintette megoldásnak a problémáinkra, menedéket nyújtott. A tölgy Bölcs tanácsaival, és a fiú kit Daniel-nek kereszteltem ráébresztettek, hogy ne csupán a rosszat lássam az életben, próbáljak a dolgok mögé látni. 12 évesen eldöntöttem, hogy másokért élek majd, s az emberek gonosz megnyilvánulására a válaszom egy kérdés volt... Miért? Okokat kezdtem el keresni, s nem elítélni volt a célom, hanem feloldani azt ami okozza ezt a fajta megnyilvánulást.

Danielék megmutatták, milyen jóság lakozik még a legrosszabb utat választó emberben is, s hogy a világban mely körülöttünk felgyorsult, és megromlott, mennyi jóság rejtőzik el....

Megtanítottak megbocsátani, és segítettek azzá válnom aki ma vagyok.

Éveken át álmodtam róluk, majd édesapám is eltávozott.  Egy volt iskolatársam magára maradt, árva lett, s családomba fogadtam, s még sokan lettek ennek a családnak tagjai. Egymást segítve támogatva éltünk.

Minden nyarat azzal kezdtünk, hogy kimentünk az erdőbe csillagokat nézni, s meséket meséltünk egymásnak... Elvarázsolt hercegekről, veszedelmes fenevadakról,  vágyainkról, álmainkról.... csillagképekről, az életről....

Majd belépett az életembe egy férfi akit megszeretett a szívem, s minden figyelmeztetés ellenére, belevetettem magam az érzelembe. Ám csalódnom kellett nagyon hamar. Elvesztem hosszú időre, s a lelkem egy része teljesen darabokra tört. Egy  csodálatos estén aztán nagyon kedves, tiszta szívű herceg talált rám, bánatom legmélyebb mocsarában. A védelme alatt élek jelenleg is.

Daniel ma is uralja álmaimat, és nem feledtem el őt....

A herceg pedig jóságosabbnak bizonyult mint elsőre éreztem. Tiszta a szíve és nem bántana soha. Tudod ő hasonlít hozzám. Lelke fájdalommal reagál az emberi gonoszságra, s időnként ő is mint én elveszik ebben a rohanó, zajgó világban.

Ezért ő a sivatag szelleme, és az én hercegem.

Hiányoznak a csillagok.... a mesék, a  varázslat. De tudom ha mélyen magamba nézek még találok ott meseszép tündérmeséket. Hiszen én magam is annak vagyok szereplője.

Köszönettel és örök hálával....

Pacsirta

" S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember hallhatatlan, kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül, s az önmagával vívott küzdelemben csupán jósága szolgálhat menedékül..."

Nyári viharok....séta a Múltba...

Drága Anne...

 

 

Annyi dolog történt velünk az utóbbi egy napban, amiért örökké hálás leszek a sorsnak, mely életemet irányítja. Sosem hittem volna hogy láthatok még annyi szépet és csodásat mint amit volt szerencsém megtapasztalni. S most engedd meg hogy egy nagyon kedves könyvszerzőm szavait idézzem még itt az elején.

 

" Üdvözöllek magányos romok, szent sírok, hallgatag falak! Titeket szólítalak íme, hozzátok intézem fohászomat. Igen, míg a nagy tömegek titokzatos félelemmel rezzenek össze megpillantásotokkor, az én szívemben a vonzódó érzelmeknek, gondolatoknak ezrét váltjátok ki. Mennyi hasznos tanulságot, megható, sőt megrázó megfigyelést nyújtotok ti annak a léleknek, mely olvasni tud belőletek. Míg világ a világ még a zsarnokok igája alatt görnyedt, ti életre keltettétek őket, irtózattal eltöltő igazságokat, s mikor a fejedelmi hamvak a rabszolgák porával elvegyültek, bizonyságot tettetek, az egyenlőség szent alapigazságáról...

 

 

.... Óh sírok! míly erő lakozik bennetek!....A gondolkodó minduntalan látja, hogy mindent a Ti öletekbe kell vissza adni s restelli, hogy magát üres nagyságokkal, hívságos gazdagsággal töltse meg; szívét a méltányosság határai közt őrzi meg és megfutja pályáját, létnek perczeit, ama javakat használva, amelyek osztályrészül jutottak...Óh romok visszatértem hozzátok, hogy felfogjam tanításotokat. Visszatérek újból magányosságotok békéjébe és ott, távol a szenvedélyek lesujtó színjátékától szeretni fogom az emberiséget az ő síroszlopaiban, foglalkozni fogok az ő szerencséjükkel s az a gondolat, hogy azt előmozdíthattam lesz az én saját szerencsém....."

Az idézet Constantin Francois Volney előszavából származó apró szemelvények sorozata, melyet kevésbé ismert, ám méltatlanul félredobott művéből, A Romok elmélkedés az államok pusztulásáról c. művéből származik. ( képek a "Google képek" közül való)

Ez a pár gondolat borzasztó találóan kifejezi, mindazt a csodát amit megéltem.

Miki főnöke Péter, néhány hete tett egy igen kedves meghívást az irányunkba, hogy régi várkastélyokat látogathatnánk meg Vele, Párjával, és néhány igen kedves barátjával, amennyiben volna kedvünk hozzá. Miki azonnal igent mondott volna, s bár szívem szerint én is azt tettem volna, sajnos nem voltam biztos abban hogy el tudunk menni. Ám a sors megint segítségünkre sietett, s ennek a csodának is beillő dolognak köszönhetően végül mégis el tudtunk utazni velük. Szlovákia volt az útirány, magas dombok és hegyek közt megbúvó falvak közt, melyek csodálattal töltötték meg szívemet. Miki természetesen hű maradt önmagához, s folyton a villamosokat, és buszokat leste, melynek emléke pár igen szép kép lett...

 

Első állomásunk Dévény vára volt, amelynek zavarba ejtően szép parkja csak emelte annak fényét. Hófehér köveken sétálhattunk fel a romokhoz, amelyekről lélegzetelállító kilátás nyílt az alant fekvő Duna és Morva  összefolyására, valamint a környező hegyekre, melyek körülöleltek minket.

A vízparton gyönyörködhettünk a két megmaradt bástyában, s lentről a romok szépségében.

Alkalmam nyílt, kicsit beleképzelni magam a vár egykori úrnőjének helyébe. Csodálatos lehetett fénykorában ez a vár, ahol lovagok küzdöttek az Úrhölgyek kegyeiért, és még számítottak a lovagi erények....

Nem nehéz ezeket a varázslatos falakat megszeretni. Mintha megszólalna a történelem....

A környező hegyek ölelésében kedvesem a vár uraként magasodott.... A hegyek közt tündéreket sejtettem, akik táncolva tartották, s tartják fent a természet rendjét a mai napig. Minden kastélynak, várnak van tündérmeséje.... Vajon milyen mesék keringtek e vár fénykorában a tündérekről?

Gyönyörű lehetett....... akármit is mondtak e mesék... A holdfényben táncoló tündérek elhozzák a természet évszakait... és segítenek a természetnek hogy mindig lehessen tavasz... S persze bizonnyal szerepelt benne egy lehetetlen szerelem... Melynek beteljesülése tán a halált hozta a két szerelmesre... Romantikusan hangzik, de azok akik megélték tán nem tartották oly romantikusnak, inkább tragikusnak saját sorsuk folyását....

 

Péter a vár legyőzhetetlen lovagjaként minden falat megmászott... S barátjával akit kezdetektől testvérének mutatott be, megpihent a hódítások után....

Egy olyan mély kutat csodáltunk meg mind, amelynek alját csak nagyon nehezen lehetett látni, s próbaként, lehetett vizet önteni a nyílásán, s kb. 5-8 másodperces késéssel lehetett hallani hogy a víz, leér a kút aljára. Nemsokkal déli 12 óra után megebédeltünk, majd tovább indultunk.

Következő úticélunk Detrekő vára volt. Egy fellegvár, ami magasan feküdt a hegyek közt, a fák takarásában, s falait benőtte már a növényzet,  mégis büszkén magasodtak romos tornyai az ég felé. Diadalittas látvány volt a kastély ahogy közeledtünk.

Kétszer eltévedtünk mire megtaláltuk a helyes utat fel a hegyre. Kiderült hogy egy ideig még mehettünk kocsival, de a hegyre fel, gyalogutak vezetnek. Körülöttünk a hegyeket hatalmas viharok áztatták, s mikor elindultunk a hegyen fel, épp abban a pillanatban szakadt ránk az ég, de a bátor kalandorokat ez sem tarthatta vissza. Így kis csapatunk megindult a hegynek s a fák áldásos lombkoronája megóvott minket attól hogy az eső teljesen eláztasson minket.

A szűk hegyi utakon nagy megpróbáltatások árán kapaszkodtunk fel, a csúszós kövek, és hatalmas földből kiálló gyökérzetek sem segítettek minket. A fák lombkoronáján áthaladó fény csipkézte erdei ösvényünket. S mi végül meghódítottuk a csúcsokat. Megpillantottuk a lélegzetelállító hatalmas falakat, amelyeket az idő vasfoga nem kímélt túlzottan.

Óh magányos romok.... Figyelünk rátok.... meséljetek...

 

Roppant falak, melyek még mindig állnak, büszkén hogy ne feledjük a múltat. Nem tudtam nem gondolni azokra az emberekre, kik egykor életükkel védelmezték ezt a helyet. Míly sokan lehettek. Varázslatos és félelmetes élmény volt végigjárni ezt a helyet.

Hány és hány évszázad mardosta szét ezen egykor büszke fellegvár magányos falait?

A fellegvár lábánál is az érintetlen szépség mely szemünk elé tárult elvarázsolta megfáradt lelkemet.

A tetejéről már egészen félelmetes volt a látvány. Leküzdöttem elég súlyos tériszonyomat, és felmásztam Miki segítségével a vár legmagasabb fokára. Az út méltán mondhatom életveszélyes volt, tekintve hogy hatalmas sziklák és falak állták utunkat. A többi kalandor, bátran és lelkesen vágott neki az elénk tornyosuló akadályoknak, míg én eléggé szédelegve indultam neki, s éreztem bátorságom hajszálon függ. A magasság szédítő volt, és ijesztő. Miki sokat segített hogy feljussak, s akkor mikor ott fent szétnéztem, rájöttem megéri ezért a gyönyörű látványért.

 

Viharos szél leküzdése várt a fellegvár tetejére érkezőkre, mely a mezei virágokat, amik a romos falak közt nőttek erősen megdöntötte. A látvány megragadta képzeletemet s ábrándos gondolataimat megszállva, elvitt a lovagok korába, ahol hősök mindennap születtek.

Néhány pillanatra úgy éreztem mintha nem is 2011-et írnának, mintha egy másik világba kerültem volna ahol nincs az a sok modern dolog, ami a természetet megrontja.

Kedvesem bátran mosolygott az alattunk elterülő szépséget figyelve.....

Péter oroszlánként hódította meg a magaslatokat...

És jöhetett végre a bohóckodás is. Péter és Miki kissé összemelegedtek..:D

Hármasban szép az élet....

Leérve a hegyről kissé megpihentünk...

A sűrű ónszürke felhők közül, már a nap is kibújt időszakosan.... csodálatos látványt nyújtott mindünknek.

Nemsokkal a pihenő után már indultunk is a következő kastélyunk megtekintéséhez, ám mikor odaértünk csakhamar kiderült hogy a belépő igen magas volt, ráadásul egy órát kellett volna várni tárlatvezetésre. Ennek ellenére a csapat feltalálta magát. Kivonultunk a kertbe, amit igazán elegánsan rendeztek be, és nagy sétákat tettünk benne.

Az esőzés ugyan kissé eláztatta, de ez semmit nem vont le annak szépségéből.

Majd a kis csapat, a kastély előtti parkban összeállt és együtt frizbiztek. Oly élvezettel figyeltem. Miki is beállt csakhamar, és nagyon ügyesen elkapta a neki szánt játékszert. A játék végén apró csókom volt jutalma... Kicsit olyan volt, mint a lovagi tornák végén amikor a lovag szerelmesének csókját kapja jutalomként, amiért kiállt, és legyőzte ellenfeleit. Bár ez a játék nem erről szólt, mégis éreztem hogy részemről a legkevesebb hogy ügyességét jutalmazzam...

A napot végül Pozsony sétálóutcáin járva zártuk. Csodálatos élmény volt, hiszen művészek zenéltek és festők festettek a kis utcákban, s időnként beleshettünk alkotómunkájuk folyamatába. Végül úgy döntött e bátor kalandor csapat, hogy Pozsonyban fognak vacsorázni...

Olyan különleges volt az együtt töltött idő minden pillanata.... Annyira nem akartam hogy vége legyen....

A hangulat egészen magával ragadó volt....

Hazafelé vezető úton, esett az eső, és kisütött a nap. Péter kérdezte vajon merre lehet a szivárvány. Bennem egy hang azt suttogta... Nézz hátra. S abban a pillanatban hogy engedtem a hangnak megpillantottam. Varázslatos látvány volt, a szívem csordultig megtelt emlékekkel. Elöntött a nap mozgalmasságának élménye, és éreztem ez felteszi a mai napra a koronát. Hirtelen eszembe jutott, s ki is mondtam... a legenda szerint a koboldok a szivárvány lábánál Őrzik kincsüket. Az hirtelen eszembe sem ötlött hogy Péter beceneve a Kobold...:D

Jót mosolyogtam magamban mikor ez felderengett bennem, majd megfogtam Miki kezét és szerelmes csókot váltottunk.

Hálás vagyok az egész napért, a mosolyokért amiket kaptam, és amiket adhattam. Azért hogy képessé váltam uralni a félelmemet amit a magaslatok okoztak, amiket bejártunk. Hálás vagyok Péternek hogy lehetővé tette ezt a varázslatot, s reméli szívem hogy lesz még hasonlóan szép élményünk így együtt... Ezzel a kicsi de annál bátrabb csapattal.

Anne Köszönöm neked hogy ilyen széppé tetted az utat, hiszen még az esőt is imádtam olyannak amilyen volt. Lenyűgözött ahogyan a hegyekről emelkedett fel a fehér köd és a pára amit tán nem láttam volna ha nincs a hatalmas eső.

Minden pillanatát köszönöm ennek a csodálatos napnak.

A te szomorú hercegnőd : Pacsirta

"A valódi dolgok önmagukban léteznek oly identikus állandó és egyformájú módon, amint azokat érzékeitek felfogják. " /Voney/

 

Egy angyal hazaérkezett.....

Drága Anne....

 

 

Óh mily hirtelen véget érhet a lélegzet, és az élet melyről azt gondoltuk hogy örökké tart majd, milyen törékeny tud lenni.... De a világ amiben élünk, minduntalan emlékeztet a múlandóság örök igazságára. Egyik pillanatban még fény árad tekintetünkből, de eljön a pillanat amikor szívünk utolsó dobbanása elhív.

Szomorú eseménynek voltunk tanúi az elmúlt pár napban, ami elgondolkodtatott sok oly dologról amik fontosak az életben és azon túl.

A tragédia ami otthonunktól alig néhány méterre következett be sokkolta lelkünket.  Emi néni, akinek védelme alatt éltünk mostanáig, akinek kedvessége, és tanácsai, tanítottak minket, nagy hirtelenséggel, de éppoly nyugalommal mély álomba merült. Egy angyal álmát kezdte álmodni.

 

 

Istennek bizonyára szüksége volt egy angyalra, s azért hívta őt magához. De oly üres nélküle az élet. Tudod sok esetben áldozta fel magát azokért akik elesettek voltak. A szomszédságunkban lakott egy idős néni, akit még betegen is kiszolgált és támogatott. Mikit és engem rendszeresen ellátott építő tanácsaival, ezenfelül, mindig próbált nekünk segíteni.

Hogy szerintem hol lehet most?

Ha erre gondolok, napfényben fürdő tengerpartot látok magam előtt, sűrű erdőket, tele tündérekkel, és mindenféle varázslénnyel. Ott van a családjával, s ha találkozik édesapámmal, bizonyára összeszidja, amiért bántotta a gyermekeit, s elpanaszolja neki milyen mérhetetlenül álmodozó kislánya van. Anyukámnak felemlegeti tán hogy kicsit büszke legyen, mindazt a keveset amit tudtam érte tenni, még ha ő túláradóan hálás is volt érte - nem érdemeltem.

Úgy képzelem leül megpihenni egy hatalmas tölgyfa árnyékába, és boldog mosollyal az arcán elégedetten figyeli a szeretteit, akiknek aztán hosszú mesélésbe kezd. Mégis oly fájdalom van a szívemben. Önző fájdalom, mert arra vágyik a lelkem hogy újra megölelhessem és hallgathassam ahogy összeszid ábrándos természetem miatt.  Tudom, megváltoztatni úgy sem tudnám ezt, de legalább hallhatnám kedves szerető hangját, s látnám a szenvedély tüzét újra fellángolni a tekintetében ami minduntalan felragyogott, mikor meglátott...

Elindult egy Úton mely a boldogsága felé vezeti, csupán az itt maradottak számára fájdalmas az óriási űr amit maga után hagyott. De hiszem... Hinnem kell, hiszen oly sok mindent elvesztettem már, hogy egy jobb és boldogabb jövőbe érkezett utazása végén. Körbetáncolják a tündérek, s mesés erdei ösvényeken sétál.... Úgy reméli ezt a szívem melyből újabb darab hullott a lábam előtt elterülő hamuba. Látom lelkemet ahogy a tiszta csillagos égbolt felé tekintek és áldom a kezet amely enni adott, mikor éhes voltam, és áldom a lelket ami megmentett a sötétségtől és a páromhoz vezetett. Őt kérem könnyes szemekkel, hogy óvja és védelmezze azt az angyalt, akit karjain ringatott édesebb álomba.

 

 

Drága Angyal Mindent köszönünk neked.... Legyen álmod békés, varázslatos...

 

Hálás köszönettel ajánlom ezt a bejegyzést Surányi Lajosné Emi néni emlékének....

 

A szomorú Hercegnőd: Pacsirta

 

 

 

Varázslatos erdők és partok.....

Drága Anne.....

Bocsánatot kérek hogy ilyen sokáig nem írtam neked ha jól emlékszem már fél év is eltelt utolsó levelem óta....

Annyira sok dolog történt velem...

Először is .....

 

 

Laci bácsihoz még mindig járok, persze amikor le tudok menni félegyházára. Az utóbbi fél évben sajnos többször műtötték, de úgy érzem talán végre teljesen meg fog gyógyulni... Ahogy azt már leírtam előző leveleimben nagyon megszerettem őt, a történetei anyukámról, pedig feltárták gyökereim, még akkor is ha elég fájdalmas szembesülése volt ez a múlt eseményeinek...

Ismerkedésem Győrrel is újabb és újabb dimenziókba lép. Nemrég munkát kaptam egy általános iskolában, ahol autista, és értelmi képességeikben korlátozott gyermekekkel foglalkozhatom... Nagyon megszerettek a gyerekek és én is őket. Sokat játszunk, és mivel év végén sikerült csatlakoznom az osztályközösség életéhez kevesebbet tanulunk. Megszerveztem egy előadást, a gyermekek a Romeo és Júlia musical bizonyos gyöngyszemeivel léptek színpadra. Mindössze két hetünk volt arra hogy felkészüljünk, de borzasztó ügyesen helytálltak. S az utóbbi pár hétben osztálykirándulásokra jártunk...:D

Osztályom minden tagja tiszta szívű kedves gyermek. Zsolti imádni való elkényeztetett kiskölyök, aki folyton enni akarna... Kis haspók... csak így nevezem... kötődése hozzám erősebb mint a többieké, hiszen főleg őt kell felzárkóztatnom az osztálytársaihoz. Zsolti mindössze 5es...

Patrik szöges ellentéte Zsoltinak, sajnos a szülei nem igazán törődnek vele, aminek az lett a következménye hogy súlyosan el van hanyagolva.... ő mindig hozzám jön ha rosszalkodott mert tőlem várja bűneiért a feloldozást...:) De imádni való tiszta jellem, aki időnként durci... emlékeztet Bátyuskámra...:D

Niki az egyetlen kislányunk 6os, és fantasztikus kis egyéniség. Csöndes, rajongva tud szeretni és különleges személyisége visszaköszön szépségén. Egy igazi kis hercegnő. Miki azonnal beleszeretett a kislányba... :D ( akkor találkoztak amikor eljött megnézni az előadást, amiben Niki Júlia szerepét játszotta)

Osztályunk Hercegei nos kettő is van. Mindketten nyolcadikosok, idén ballagnak. Roland és Ádám. Nagyon okosak és bölcsek... Roland mozgásában is akadályozott, ennek ellenére bátran és kitartóan küzd azért hogy olyan életet élhessen mint a többi ember. Legjobb példa erre az volt amikor kirándulásunk erdei ösvényen vezetett, ahol egy magas bordásfal állta utunkat, bár nem volt kötelező neki felmenni, mégis felment és segítség nélkül megtalálta a módját az átjutásra. Szörnyen büszke voltam rá. Ádám pedig rendkívül okos, és sokat segít, mindig első ha feladat végrehajtásról van szó. Különleges egyéniség...

Lovagunk is van... Lacinak hívják. A legerősebb mind közül, hatodikos, és igazi él sportoló. Az édesanyja neveli aki maga is sérült, ezért a nagymama is felügyeli Laci fejlődését. Különleges gyermek, a hétvégéket végigdolgozza, a pénzt pedig odaadja a családjának...

Van egy Gergőnk aki pedig minden butaságban benne akar lenni. Kihallgatja a tanárok megbeszélését. Gergő az a gyermek aki mindenről tudni akar, és mindenhol jelen akar lenni. Nyitott személyiség, akire ugyanakkor nagyon lehet számítani...

Nos ők az én osztályom...

 

 

 

A kedvenc helyem ahol kirándultunk, s melyben otthonra találtam, a Püspökerdő volt, a maga káprázatos tisztaságával, érintetlenségével.. Olyan békét találtam ott, amire már régen nagyon vágytam. S éreztem mennyi sok tündér lakik benne, akik táncukkal ébresztik fel az erdő növényeit és állatait.... Igazi mesevilág ami emlékeztet az én igazi otthonomra...

Mikivel hatalmas sétákat tettünk az erdőben... A fák szinte ránk borultak, sűrű lombkoronájuk közt a hanyatló nap arany sugarai békésen csipkézték a fövenyt. A madarak hangos csicsergése elakasztotta szavunkat, s tüdőnk megtelt az erdő mágikus illatával. A levegő hűs volt, tiszta, és magával ragadó, s éreztük az erődillat keveredését a közeli folyó illatával.

Az egész túl szép volt, túl varázslatos... Mintha tényleg visszatértem volna arra földre melyről eredeztetem magam. A szigetem erdeihez volt hasonlatos... S láttam magam előtt a tündéreket, a Pegazusokat, a sárkányokat, amelyek megtöltötték....

Bocsánat... Kissé elragadott a képzeletem...:)

 

Bárcsak hazatalálhatnék egy nap igazán....

 

Bár mindig úgy gondoltam az ember ott van otthon, ahol azok vannak akik szeretik... Nekem most itt ez a hely az otthonom Mikivel. De hiszem nem véletlen hogy ily közel kerültem otthonom kis szeletéhez... hiszen alig pár száz méterre lakom az erdőtől... Nagyon sokat fogok még ott sétálgatni...:)

Nos ami a lakást illeti melyben élünk sok dologgal próbáltuk még otthonosabbá tenni. Képeket vettünk melyek a falainkat díszítik, és a fürdőszobánk is kapott két gyönyörű festett képet. Esténként mindig mécsesekkel rakjuk körbe a lakást és tündérzenéket hallgatunk. A fürdő kapott még kilépőt is melyet Miki különös műgonddal választott ki, s a függönyök kinézete is kialakult már bennünk... dominálni fog az arany...

Emi néni a házi néni sokat szenved amiatt hogy kezelésekre jár, s Mikivel azon vagyunk hogy megkönnyítsük az életét. Próbálunk a házi munkában mellette lenni, s mikor legyengülve csupán feküdni képes... ott ülünk az ágyánál és gondozzuk... beszélgetünk vele.... nem hagyjuk magára... úgy gondolom ez a minimum amit irányában megtehetünk...

Zsuzsi barátnőm visszaköltözött a férjéhez, de ennek ellenére sokszor beszélgetünk. Tudod, rendszeresen meghív magukhoz ebédelni, és az internet áldásainak hála chat-en is tudunk beszélgetni. Szeretem őt és remélem hogy még nagyon sokáig megmarad a barátságunk... ha nem életünk végéig és azon is túl....

Miki és köztem, nos a várakozásokon felül alakulnak a dolgok... Augusztusban eljegyzés várható....:) Kérlek add hogy sikerüljön és minden rendben legyen... Addig Mikinek még meg kell keresztelkednie, ami nem lesz gond abban az esetben ha tényleg ő is végre rászánja magát....:D

Mikivel az utóbbi napokban sűrűn lejárunk az aranypartra is mely az erdő mellett van. Azért hívják így mert a nap minden pillanatban aranyra színezi a partot.... csodálatosan szép. A víz tetején kacsák úszkálnak és időnként látni sportolókat akik kajakjaik evezőivel vetnek hullámokat a víz amúgy szinte mozdulatlan felszínére....

 

Nos azt hiszem mára eleget meséltem... Ideje ágyba bújni és újra tündérekkel álmodni... meg romos várkastélyokról, sárkányokról, és a múlt kísérteteiről....

Legyen gyönyörű álmod Anne....

Kérlek óvd meg a tündéreket, és add hogy minden ember higgyen bennük...

Köszönöm ezt a csodás pár hónapot, s ígérem ezentúl gyakrabban hallasz majd felőlünk...

Szeretettel...

Szomorú Hercegnőd...Pacsirta

Köszönöm hogy meghallgattál.... :)

 

 

 

 

Karácsony....

Drága Anne....

Olyan varázslatos dolgok történnek időnként az emberekkel, velem valahogy mindig sikerül gyönyörű időnként fájdalmas, de tanulságos eseményeknek megesniük....:D

December 23-án délután indultunk el Mikivel a családjához Budapestre. Jócskán sötétedés után értünk oda... Szállingózott a hó, bár a Mosoly utcai kis templom körüli teret hatalmas hó takarta be. Kicsit elsüllyedtem benne, és már fáradt is voltam, tekintve hogy hatalmas csomagokkal indultunk útnak....

Egy ideig kétséges volt hogy eljutunk e Pestre, tekintve, hogy anyagi helyzetünket igencsak megsínylette pár dolog. Nekem a házat kellett kifizetnem, Mikinek az államvizsgadíját ( másod diplománál ez sajnos már csak így megy...), ezenfelül valamiből még ennivalót is kellett vásárolni...

De a csoda ezúttal is angyalszárnyakon érkezett.... Egy férfi segítségének képében, akit egykoron édesanyám nagyon szeretett. Csodálatos ember, nagylelkű és ahogy kiderült nagyon megszeretett engem... Tudod mikor még Félegyházán laktam, akkor gyakorta voltam a vendége, mivel mindig nagyon egyedül volt... A lányával él és annak családjával, de sajnos gyakorta megfeletkeznek róla.... Amikor először mentem hozzá, csak beszélgetni vágytam valakivel, és ő meghallgatott, mikor mindenki más elhagyott... Sokat meséltem neki a győri életemről, és karácsony előtti héten felhívott hogy érdeklődjön hogylétünk felől.... Mikit a páromat is nagyon kedveli... Beszélgettünk igen sokat, amikor megkérdezte anyagilag hogy állunk... Nem hazudhattam, de megmondtam minden rendben lesz... kitartunk... Másnap reggel gyorspostával érkezett a részünkre tőle egy igen nagy összeg, azzal hogy legyen szép a karácsonyunk... Szörnyen hálás vagyok a segítségéért... de szeretne a névtelenség biztonságos homályában maradni... Oly tiszta a szíve, sosem kérkedik azzal amit ad... Lányaként szeret, s én őt tiszta szívemből szeretem....

Miki is nagyon hálás volt a segítségért, aminek köszönhetően eljutottunk Miki családjához.

Miki nagybátya igen kedvesen fogadott minket, és az egész ott töltött karácsony, életem legszebb karácsonyaként marad meg szívemben.... Szeretet teljes volt, és mindenki igyekezett igazi családtagként kezelni... Miki édesanyja már arról kérdezősködött mikor várható a kis unoka...

Aztán Karácsony este ajándékátadás következett... Kaptunk rengeteg hasznos holmit amit a háztartásban fel tudunk használni... ifjú pároknak akik bontogatják szárnyaikat tökéletes ajándékok... ( ruhaszárító, vasaló, krumplinyomó, konyharuhák,  Miki ünneplőcipőt, én egy tündérmesékkel teli gyönyörű könyvet kaptam... - a leendő unoka részére...:D )

 

Karácsony Pesten

 

Miki és én

Tamás Miki nagybátyja

Miki, Tamás és én

 

Miki, Marcsi, és én

Karácsony másnapja is békében telt, este pedig leültünk mint egy igazi család és társasjátékoztunk.... Gyönyörű élmény volt, és sokat nevettünk... Ám közben kicsit megzavart hogy öcsémmel beszélgettem Interneten keresztül. Nagyon bánatos volt, és annyira egyedül maradt... Átéreztem bánatát, még az internet oly személytelennek tartott beszélgetésünk alatt. Azonnal döntöttem... Volt még egy kis pénzem, hát ajándékot vettem belőle és másnap délelőtt nekiindultam meglátogatni és hogy lelket öntsek belé... Hogy emlékeztessem nincs egyedül és nagyon szeretem... bármi történt is a múltban köztünk...

Annyira szép volt, ahogy megérkeztem megölelt és megpuszilt... Már nagyon hiányoztam neki... Elmentünk hozzá és eleinte filmet tett be és felszínesen beszélgetett, majd nekikeseredett újra...

Az első mosolyt úgy sikerült kicsalnom belőle hogy kapott névnapjára tőlem egy bort és egy üveg kólát, mert nem tudtam hogy szereti meginni... Tisztán vagy felesben... annyira mosolygott amikor a kezébe nyomtam és mindezt elmondtam.... aztán újra elkomorodott....

Fél órás küzdelem után aztán végül elmondta hogy a szívét a múltban elkövetett hibái bántják, az hogy teljesen egyedül van úgy érzi és ez nagyon nem jó így... Könnyek csillogtak bánatos szemében...

Ahogy megláttam rögtön enyhíteni akartam fájdalmán... Odamentem hozzá és megmondtam hogy nem haragszom rá, volt idő amikor igen haragudtam de már nem... és hogy nagyon szeretem... és bármi volt a múltban nem szabad hogy a jövőre kivetüljön... Mindig is szerettem, és ha baj van rám mindig számíthat... Megmondtam neki azt is hogy nézze meg... alig volt pénzem, mégis ahogy szüksége lett rám, azonnal elindultam hogy láthassam... összehoztam... Szomorúan mosolygott rám... aztán ránéztem és megkérdeztem... - Egyébként is ki lenne az aki megszid ha valami rosszat csinálok, ki más ha nem a testvérem....

Erre még jobban mosolygott és megölelt.... Ezek után már kicsit jobban megnyílt .... Mesélt az érzéseiről, a barátnőiről akik átverték és bántották, a barátairól a bulikról és a munkájáról. Nemrég Miki segítségével ráakadtam egy mesére amit imádtam.... Egy gyönyörű kis Mese aminek címe Kis Némó álomországban....

Megmutattam öcsémnek az interneten keresztül, egy apró részlet után azonnal eszébe jutott a mese és azonnal meg is szerezte magának. Hálás volt azt hiszem... amikor kicsik voltunk ez volt a kedvence....

Sajnos még aznap vissza kellett utaznom Pestre, de ígéretet tettem hogy gyakrabban látogatom majd, és megkértem hogy amint lesz ideje látogasson meg minket Győrben. Azt mondta örömmel jönne... Kikísért a buszmegállóba, ahol elbúcsúztunk...

Óh Anne még mindig könny szökik a szemembe ha arra gondolok hogy milyen csodát tett velem az ég... Hogy visszakaptam az öcsémet akit mindenkinél jobban szeretek...

28-án indultunk aztán vissza Győrbe, és itt is szilvesztereztünk... ami szintén nagy élmény volt, tekintve hogy a tavalyi házibuli kivételével még nem igen ünnepeltem igazán az új évet... Miki udvari bolond sapkában én pedig rózsaszín világító nyuszifülekben ünnepeltem, és kézen fogva sétáltunk a győri sétálóutcán ami tele volt emberekkel... Gyönyörű volt ez is...

Óh Anne ha lenne mód hogy valahogy megháláljam a sorsnak ezen ajándékait...

Mikivel és családjával töltöttem a karácsonyt, és ugyanakkor, öcsémmel... Hogyan tudnám mindezt meghálálni... oly kegyes velem az ég...

Megszolgálom az ajándékokat amiket kaptam...

Köszönöm neked Isten, és köszönöm neked Anne, és Anyu és Apu...

Életem legszebb karácsonya volt....

 

 

Varázslat az északisarkról.....

Drága Anne......

Eljött hát a december és vele együtt elérkezett a Mikulás is...Különös módon a Mikulás érkezésére a hó lassan olvadni kezdett, még a nap is kisütött... Most is ezer szikrával ragyog a világra, ám holnapra - azt mondják - hatalmas hóvihar fog érkezni a határokon túlról. Oly különleges az hogy ennyire közelednek az ünnepek és végre minden kezd a helyére kerülni. Egyre nagyobb az izgalom a szívemben....

A karácsonyt Miki családjánál fogom tölteni, ami külön izgalmakat jelent számomra... és remélem hogy minden szépen fog majd alakulni...

A Mikulás mindenesetre csodásan sikerült... az ablakban várták éjszaka a cipők az ajándékokat és képzeld meg is érkeztek... Éjjel felébredtem és a szívem a konyhaszekrényhez vezetett. Egy ajándékcsomaggal léptem oda Miki cipőjéhez, és belerejtettem az igen nagy méretű csomagot... Reggel Mikim kinyitotta szemeit, megcsókolt ahogy minden reggel teszi és mosolyogva mondta hogy egész éjjel nehezen aludt mert félt hogy jön e vajon a Mikulás...

Mikor megtalálta ajándékát igen megörült neki, és azonnal kibontotta és megnézte mit kapott... Az édességhalmot csókkal jutalmazta... Én is kaptam a mikulásomtól ajándékot... Egy kedves ajándékcsomagot megrakva édességgel... Mikivel azonnal tudtuk hogy két hónapra előlre van édességünk...

Miki főleg a szaloncukrokat pusztítja, ezt ma reggel meg is jegyezte nekem...:D

Januárban államvizsgázik, rengeteget tanul, bár volt 3 szabad napja, amikor csak az enyém volt... Ki is használtam az időt amennyire csak tőlem telt... Igazi csoda volt... Rávettem hogy nézzen meg velem pár mesét, amik nagyon tetszettek neki...:D - bár azért megjegyezte hogy ő már kinőtt ezekből..:D :D

Örültem hogy egy kicsit kisajátíthattam magamnak... Tudod együtt élünk, jóban-rosszban együtt vagyunk, de időnként nagyon hiányzik nekem... amikor dolgozik, vagy amikor éppen csak tanul... bár a tudat hogy a közelemben van felér mindennel...

Olyan boldogságot köszönhetek neki amit nem is érdemlek... de remélem hogy egy nap kiérdemelhetem őt...

Kérlek Anne segíts hogy boldoggá tudjam tenni és vigyázni tudjak rá...

Örökké gondolok rád, és a tündérkertemben várom a hívásodat...

Szomorú hercegnőd: Pacsirtád...

 

 

Varázslat a csillagoktól kopár téli éjszakában....

Drága Anne....

Mennyi gyönyörű dolog tud történni az emberrel egyetlen éjszaka leforgása alatt. Mondják, olykor egyetlen pillanat elég hozzá hogy megváltoztassa valakinek az életét. Ám az emberek gyakorta követik el azt a hibát, hogy erről elfeledkeznek.

Miki már hosszú ideje tervezte hogy a könyvtáros kollégáival akik nagyon a szívéhez nőttek, egy estét együtt tölt, megkötések nélkül. Mikor rákérdezett, nagy lelkesedéssel mondtak páran igent a felkérésre.

Mikor este besétáltunk kettesben a városba, a híd melyen átkeltünk még nem világolt, csupán a város két végén álló híd halovány fényei törték át a sötétséget. Meglepődve sétáltunk át rajta és a sétálóutca bejáratánál is azt tapasztaltuk hogy nincsenek fények. Mintha a világ eltűnt volna, vagy mi váltunk volna épp szellemmé?

A Széchényi téren pazar muzsika és hatalmas tömeg fogadott minket. Mikim alig tudott utat törni nekünk az emberek ezrei között... Tudod időnként viszolyog a nagy tömegtől, s most láttam a tekintetén - ahogy hátra hátra fordult ellenőrizve megvagyok e még, bár úgy szorongatta a kezemet melyből kiszaladt az összes vér - azon volt, hogy mielőbb átérjünk a tér másik kissé csendesebb oldalára. Eleget tettünk kedves főbérlőnk leányának szívélyes meghívásának, leviziteltünk nála, majd elindultunk a megbeszélt találkozó helyszínére. Míg távol voltunk a téren lezajlott az adventi díszbe öltözött városrész megnyitása. Sokat nem láttam a fényekből a tömeg miatt mely egy órával később sem lett kevesebb, sőt mintha még többen is érkeztek volna utóbb. A megbeszéltek alapján a Dunakapu tér vaskakasánál találkoztunk két kolléganőjével, meglepetésünkre, s nagy örömünkre aztán kiderült hogy apró társaságunk két taggal bővül. Az egyik egy fiatal csinos hölgy volt, aki szintén a könyvtárban dolgozott, és kísérője egy úriember akikkel kibővülve, már elindulhattunk városnézésre...

Elképesztően szép látvány volt ahogy végre teljes pompájában, kivilágítva láthattam a sétálóutcát.... A gyönyörű míves épületek között kifeszített hullócsillagok világítottak ezüstös fényárba borítva az utcákat. Minden oldalról apró faházak sorakoztak, hívogató meleg és illatfelhő burkolta mindet. Az utcán tömegek vonultak végig, a kis házak előtt kígyózó sorok, melyek viszonylag olcsó áron kínálták portékájukat. A forralt bor és a pálinka fogyott a leginkább tekintve a metsző hideget, melynek ellenére a tömeg inkább fokozódott. Az ablakok karácsnyi díszt viseltek, és rengeteg család vonult ki az utcára, s találkoztak rokonaikkal. Csodálatos élmény volt, s közben hallgattam Miki kolléganőinek társalgását, melybe igen gyakran sikerült belefolynom, sőt... Na jó tán kicsit többet fecsegtem mint ami illendő lett volna, de nagyon élveztem a beszélgetéseket.

Még az is felmerült bennem hogy Adriennt - egy gyönyörű, nagyon okos, és kivételes egyéniség,  párom munkatársa akivel reményeim szerint az est folyamán sikerült baráti viszonyba kerülnöm - bemutatnám az öcsémnek, aki oly hosszú ideje hasztalanul próbálja megtalálni élete hercegnőjét, s nem is tudom megfogalmazni miért, de úgy érzem hogy ők ketten illenének egymáshoz, ám inkább a sorsra bízom a dolgokat.

Háromszor sétáltunk körbe a Dunakapu tértől a Megyeházáig, s a tömeg szépen lassan oszladozni kezdett, a mi hangulatunk pedig mindinkább fokozódott. Végül beültünk egy kedves kis bárba, ahol megállapítottuk hogy ha kicsit kellemesebb zene szólna akkor boldogságunk maradéktalan lenne, de így is csodásan elbeszélgettünk s élveztük a meleget. Fél órája tartózkodhattunk ott, amikor csatlakozott hozzánk Miki főnöke Péter és annak barátnője, akivel sikerült kicsit megismerkednem. Végtelenül jószívű teremtés, életvidám és intelligens akárcsak Adrienn - nem csodálkozom azon hogy ahogy megvallották, évek óta nagyon jó barátnők.... A hasonló lelkek vonzzák egymást. Ezt már nagyon régóta tudom.

Nos pár órácskát melegedtünk, beszélgettünk, nagyokat nevettünk, ámbátor távozásunk kissé hirtelen adódott - Adriennéket hazavitte Péter kocsival - s mi a párommal elindultunk szépen sétálva a már kivilágított hídon, hogy megtérjünk barátságos otthonunkba. Csodálatos este volt, és hazaúton megbeszélgettük tapasztalatainkat. Mindketten dicsértük a tervet melyet Adrienn említett, mely szerint mihamarabb ismételjük meg ezt a gyönyörű estét.

Hazaérkezve - kint már nagyon hideg volt- Mikim azonnal ágyba bújt, de kicsit szédült a sok élménytől és az alkoholmennyiségtől mely ugyan nem volt túl sok, viszont szervezete kissé elszokott tőle, így attól tartva hogy a sötétben a szédelgése rosszabbodna, mécsesekkel körberaktam a szobát, s így derengő fényben egymás karjai közt aludtunk el békésen.

Tündéreimről álmodtam, s titkos kertemről, melyben mezítláb táncoltam a hóesésben. S lám mihelyt kinyitottam szemem reggel, hogy reggelit készítsek Mikinek, az ablakon kitekintve megpillantottam a csodát...

 

Táncolj velem Hópehely....

 

első hó bocsánat hogy kicsit megfordult a kép.....

 

A szomszéd ház is hótakaró alatt...

 

varázslat

Annyira szép volt ahogyan figyeltem a hajnali havazást. Feltámadt bennem a gyermek, sőt... hovatovább mondanám inkább elszabadult. Mikimnek megcsináltam és ahogy minden reggel ágyba vittem a reggelit, és a meleg teát, majd ablakot tártam és fotóztam. Lesiettem a lépcsőn és megérintettem a havat, forogtam körbe - körbe ahogy a mesémben - előző levelem - és éreztem a hűvös hajnali levegő simogatását... Úgy éreztem hogy elszabadul bennem mindaz amit eddig a felnőtt világ, burka elzárt.

Mikim mosolygott mikor visszatértem s boldogan elnézte hogy még mindig kócosan, és fáradtan, de mégis mily lelkesedéssel ragadott el a hajnali táj. Azt mondta igazi hercegnő vagyok... és imádja amikor ilyennek lát.

A lelkem szárnyalni tudott mind ama mesés jelenségtől melyre ébredt, s bár a napfény véget vetett neki - elolvasztotta a havat akár mikor álomból ébred az ember - mégis a pillanatot nem tudta elragadni. S alig várom az éjszakát hogy újra álmodhassak a havazásról, s a világ ünnepi ruhájáról, melyet karácsony közeledtével remélek magára ölt majd.

Hálás vagyok a sorsnak hogy barátságot köthettem pár különleges emberrel, és a hajnalért melyen újra láthattam gyermekkorom szikráját feléledni. Óh Anne... bár még sok ilyen szép pillanatot hozna az élet, s bárcsak Bátyusék is láthatnák amit én...

Kérlek vigyázz rájuk... óvd őket a rideg világgal szemben, hogy boldogok lehessenek amennyire most én érzem a boldogságot. Szinte már sötét álomként emlékezem múltamra melyet inkább felednék már, de tudom Mikim azon van hogy az utolsó szörnyű emlékem is eltűnjön.

Köszönöm hogy ő van nekem. Vigyázd ma útját, és mond meg neki hogy nagyon szeretem, gondolok rá, s türelmetlenül várom a holnap éjszakát amikor újra itt lesz karjaimban, és ölelhetem....

Szomorú Hercegnőd: Pacsirta

Ui.: vigyázz az öcsémre és segíts neki hogy boldogságot érjen...

Egy Hópehely halála...

Sokszor az ember bele sem gondol, mi történik akkor, amikor havazni kezd , tél beköszöntével.

Fenn az égben úgy tartják, egy angyalsereg rázza meg szárnyát, s a kihulló tollak, apró hópelyhek formájában ereszkednek le az emberi világra.

Volt egy angyal kinek szárnya jóllehet kisebb volt a többiekénél, ám igen fényesen ragyogott. Mikor eljött az ideje csupán egyetlen tollat hullajtott el, s az a kis toll keresztül lebegve a vastag éjszakai felhőtakarón, csillogó hópehelyként kezdte meg hosszú útját társaival az emberek világa felé. Az éj csöndes volt, szél sem mozdult, így a pelyhek lassan, békésen ereszkedtek.

A kis hópehely merengve elnézte milliárdnyi társát akik ott lebegtek mellette, s voltak kik már földet is értek valahol a távoli mélységben.

- Vajon hova érkezem? – tűnődött csendesen – ha szerencsével járok, bizonnyal egy fát ékesít majd fényem. De az is lehet, hogy út szélére érkezem, hol idővel elveszítem ragyogásom és sárban lelem halálom. E gondolatra a kis hópehely apró illanó teste riadtan megremegett...

Az angyalok birodalmában élve, sokszor látta az emberek világát, s megfigyelte, milyen sok a gonoszság, és a fájdalom benne. Nézte a szegénységet, melyet a gazdagok ítélkezve fintorogva kísértek figyelmükkel, de nem enyhítettek rajta. Látta a háborúk borzalmát, mikor az angyal kinek egykor része volt, a haldokló fájdalomtól eltorzult katonák és ártatlan áldozataik kezét fogta. Tudta a kis hópehely azért kelt útra, hogy teljesítse, de oly nagy a gyűlölet a világban. Még ha társaival milliárdnyian vannak, még akkor is, egy apró hópehely mégis hogyan változtathatna ezen.

Alant megjelentek a város halovány fényei, s a kis hópehely szíve egyik kétségből a másikba esett…

 

Kiáltani akart, de körüle nem volt más csak a hideg csend. Társai nem hallották s félt talán nincs is hangja melyet meghallhatnának. Nagyon egyedül érezte magát….

- Mi van ha a többiek is azonképp gondolkodnak mint ő, de őket sem hallja senki.

Hamar rájött hogy nincs értelme kétségbeesni így lassan közeledve a fények felé, belenyugodva a megváltoztathatatlanba ereszkedett egyre mélyebbre, mélyebbre.

A város üres volt és csöndes.

A házakban nem égtek a fények, csupán az utcai lámpák világlottak…

Hamarosan látta, egy sötét kert felé közelít, s néhány pillanattal később elbűvölő hangocska törte át a csendet.

A kert sötétjében egy alig 8 éves kislány táncolt mezítláb széttárt karokkal, körbe – körbe. Vékony halovány ajkáról szállt a dalocska, melyet elámulva hallgatott. A kis hópehely látta miként borítják el társai zavartalanul a környező fákat, és a bokrokat, s alatta igen sokan hullottak a kislány ébenfekete hajára. Bőre oly fehér volt, hogy a friss hó ellenére világított kis törékeny testén. A kislány tánc közben hátravetette fejét, és a hópehely a kislány mosolygós ajkaira hullott.

Abban a varázslatos pillanatban a hópehely meglátta a kislány lelkét, s a fájdalmat amit szíve hordozott.

Árva volt, senki nem szerette, csak kolonc volt, mégis ő mindenkit szeretett. Társai sokat bántották és sokszor meg is verték, mégis tiszta lélekkel tekintett minden ártójára, s egyetlen hatalmas forró érzéssel ölelte őket magához.

Az érzés átjárta a kis hópehelyhet aki olvadni kezdett a leány halovány, résnyire nyitott ajkán.

- E halálért hálát remeg szívem. – szólt utoljára a kis hópehely mielőtt örökre a lány részévé vált.

Másnap reggel a gyermekek az otthonban újongva foglalták el a hófedte keretet.

Csak a kislány ült magányosan a kert egy rejtett kis zugában, s ábrándosan érintette meg ajkait.

- Szerelmesem hűvös csókja. – suttogta csöndesen.

Sokszor az ember bele sem gondol mi történik akkor amikor havazni kezd tél beköszöntével…..

 

Írta: Hársfai Viktória

A félelem útvesztői.....

Drága Anne....

Annyi minden történt legutóbbi levelem óta, nem is tudom hol kezdjem...

Mikim rengeteget dolgozik hogy meglegyen a napi betevőnk és engem iszonyatos lelkiismeret furdalás gyötör amiatt, hogy én nem tudom ugyanezt tenni. Ennek eredményeképpen anyagi helyzetünk kritikussá kezd válni... A félegyházi házra folyó hóra nem is bírtam befizetni a részletet, és csupán jövő hónap 15ig kaptam határidőt a pótlásra. Nagyon félek hogy a félegyházi ház lassan a végre hajtó kezébe vándorol át. Nem akartam hogy így legyen. Mindezek mellett az ellátás amire félegyházán jogosult voltam, kétségessé vált itt Győrben. Ami azt jelentené a számomra, hogy így is nagyon nehéz helyzetünk még rosszabbra fordulna...

Folyton egy gondolat gyötör amely sötét végzetemet vetítheti elő. Félek attól hogy egy nap elveszíthetem életem szerelmét a tehetetlenségem miatt. Tündérkertemben tett sétáimon a holdfényben, mely máskor oly nyugtató gondolatokat ébresztett bennem, most szörnyű rémképeket és bajsejtelmeket hozott a lelkembe. A szél még mindig gyengéden vigasztalva törölte arcomról a könnyeket, s próbálta lenyugtatni a bennem tomboló érzelmi vihart....

A tündéreim is próbáltak jobb kedvre deríteni de igazán csak Mikimnek sikerült.... Bánatom legnagyobb pillanatában, egyszer csak mellém telepedett, és kertem legmélyén szavaival, hitével, bizalmával melyeket belém vetett, egy kicsit elcsendesedhettem... Nemrég a nővéremmel is sikerült némiképp beszélgetnem, igazából nagyon általános dolgokról, de legalább beszéltünk amit nagy eredménynek tartok....

Tegnap este aztán hivatalosan is beköszöntött a tél... Nagy hideg formájában, s ma reggel arra ébredtünk hogy a hajnali tájat sűrű tejfehér köd takarja el a szemünk elől... Mikim korán munkába ment s reggel neki és munkatársainak értekezletén elég szomorú és kellemetlen híreket közöltek velük.

Mindössze 3 hónapot kaptak arra hogy a régi épületből a könyvtárukat átköltöztessék a most felépített egyetemi szárnyba, s a vészjósló hírek melyek szerint összevonják őket a Megyei Könyvtárral igaznak bizonyultak. Mindenki megijedt a hirtelen változásoktól, de a legrosszabb hogy az új vezetés is teljes mértékben bizonytalan önmagában. Ennek ellenére a jelenlegi könyvtárigazgató azt mondta hogy ő mindenkiért kiáll, mert minden alkalmazottjához egyformán ragaszkodik. Péter ( egy végtelenül rendes fiatalember, aki fiatal kora ellenére igen magas pozícióba dolgozta fel magát), Miki közvetlen felettese, egész elmúlt éjjel virrasztott és azon szurkolt hogy ne küldjenek el senkit. Elég kétséges most a könyvtár sorsa, legalábbis amit az alkalmazotti kör jelent. Amikor beléptem a könyvtárba elég gyászos hangulat fogadott, ami egész nap kitartott, bár némileg oldódott amikor - párom beszámolója alapján - a női alkalmazottak egy ízben egy nagyon jó külsejű fiatalembert figyeltek a könyvtár ablakában lógva, és kommentálták az eseményeket. Mikim a hasát fogta nevettében.:D

Beszélgettem Zsuzsival is a mai napon a szomszéd hölggyel aki néhány napra visszatért otthonába, a macskájához, a kutyájához, és a férjéhez.... Interneten cseverésztünk. Nagyon jól van és gondol ránk azt mondta. Imádom őt tényleg olyan nekem mintha a pótanyukám lenne. Borzasztóan hiányzik az egyénisége és a szíve....

Mindezek mellett, este mikor Mikim hazaért, és megcsinálta a mai tételét ( diplomázni készül kommunikációból) nos vettem a bátorságot és levágtam kicsit a haját... Igazán büszke lehetek a munkámra, mert végre eltűntek rakoncátlan tincsei amiket fésűvel sem sikerült helyretenni....:D Most a szobát mécsesek borítják, Miki olvas, és közben Dream's Theater egyik albumát hallgatjuk...:D

Nagyon hiányoznak a barátaim, és a félegyházi családom.....

Erzsi aki mindig nagyon kedves és előzékeny volt velem és akit nővéremként szeretek, Bátyus aki mindig kellően mogorva és lelkes, Sanyi aki mindig oly tiszta szívvel áll a dolgokhoz, őket fivreimként szeretem, Hanni aki a tékozló kis húgocskám, és rengeteget gondolok a kutyámra, aki remélem hamarosan méltóbb gazdira talál....

Annyi mindenért lehetek hálás nekik....

Minden pillanatban szeretném őket a szívemhez ölelni és reménykedek benne hogy egy nap majd visszanyerhetem bizalmukat, melyet előző levelemben említettek alapján veszítettem el.

Kérlek Anne vigyázz rájuk, és mond nekik hogy nagyon szeretem őket...

Óvd a páromat és szerelmünket....

szerelemben együtt örökké....

Szomorú hercegnőd : Pacsirtád....

 

A magányos kísértet...

Drága Anne....

 

Folyton magam előtt látom a házat amelyben éltem. Mindig holdfényben ragyogó kastélyként képzeltem el, s most úgy látom magam előtt mint omladozó romot, tornyai és ablakai sötéten ásítanak felém. Eddig gazdag dús kertjét, melyben tündérek játszottak, s melyben oly sokszor a hóesésben táncoltam mezítláb... most minden szürke és halott lett... Mint egy magányos kísértet... rengeteg emlékkel, de a hold már nem tud áthatolni a sötét ködön mely beburkolta.

Mondják minden helynek van emlékezete. Óh az én kastélyom mennyi mindenről tudna mesélni. Szerelmekről melyek falai közt szövődtek, és barátságokról, melyek örökké kitartanak majd. Rengeteg álom mely benne született... Ugyanakkor mennyi bánatnak is helyt adott... A végigzokogott éjszakák amikor édesapám kiabálását hallgattam - az alkohol okozta ezeket a mérhetetlen fájdalmakat - a vére amikor elesett a mai napig nem tudtam lemosni a falról... A fájdalom ami naponként osztályrészünk volt az öcsémmel... A halála amikor riadtan hoztam őt vissza az életbe, hogy alig két órával később örökre elmehessen... Az első ügyetlen szárnypróbálgatások amikor a hivatalos ügyintézéseket tanultam, a magány amit meg kellett tapasztaljak benne nap - nap után. A Hideg amikor már teljesen kitagadott magából, a hibáim miatt - első párkapcsolatom okán... ( figyelmeztetett hogy nagy baj lesz, de nem hallgattam rá, és teljesen elvesztem amikor igaza lett ), valamint hogy anyagi helyzetem egyre inkább kétségessé vált. Kitagadott magából és az elmúlt telet úgy töltöttem akár egy hajlékát vesztett ember. Hidegben, sötétben, magányban.

Igen az a ház él és tudna mit mesélni rólam, az életemről.... olyan akár egy magányos kísértet a halovány holdfény sápadt ragyogásában. Vagy egy ősi könyv melynek borítója már régen megfakult, senki nem látja már hogy miről szólt hiszen szavai elhalványultak, olvashatatlanná váltak. De aki egyszer beleolvasott, annak szívébe örökre beleírta magát. Örökké él azoknak a szívében, akik a tekintetem által látták meg a romos kis házban a kastélyt, s látták meg a körülötte játszadozó tündérek seregét. Az én szívem még így emlékszik minderre.

A ház melyben most élek csodálatos kis kastély... Éjjelente látom a tündéreket az ablak előtt és elképzelem hogy az erdőmben sétálva figyelem a holdtáncot, melyet a tündérek leginkább szeretnek, s nekem is leginkább kedvencem.

Mennem kell Anne...

Anyut és aput puszilom és ölelem és remélem egy nap majd ők is megbocsátanak. Szeretlek Anne... Kérlek vigyázz a páromra.... óvd őt és védelmezd szerelmünk... az örökkévalóságban....

A te szomorú hercegnőd : Pacsirta

 

Pegazus.......

Drága Anne.....

Oly végtelenül szomorú a lelkem most, hogy szavakat alig találok rá, de azt hiszem legjobb lesz a legelején kezdenem a történet elmesélését.....

Először is engedd meg hogy bocsánatot kérjek hogy ilyen hosszú ideje nem írtam neked, azt hiszem túlságosan lefoglalt hogy minél gyorsabban legyen munkám, s ezáltal szerelmesemmel némiképp kiegyensúlyozottabb életet tudjunk élni.  Annyira boldog voltam az utóbbi időben... nem is gondoltam a sok múlt béli szomorúságokra, hiszen minden napomon belemerültem abba a tudatba hogy Mikimet minél boldogabbá tudjam tenni....

Komoly barátságot kötöttem a szomszédunkkal, aki ápolónő és minden nap átjött segíteni a főzésben, rengeteget segített s tudod neki is sikerült nálunk egy kicsit könnyítenie zaklatott lelkén. Csodás barátság kezdődött és úgy reméljük szerelmesemmel hogy ez most már meg is marad....

Nagyon kerestem a munkát és végül egy kereskedelmi cég adminisztrátoraként lehetőséget is kaptam. Mikimet nagyon boldoggá tette a tudat hogy végre van munkám, bár én a mai napig azt mondom hogy ne örüljünk előre, majd ha már kezemben lesz az első fizetésem akkor elmondhatom hogy a dolgok valóban rendeződnek körülöttünk...

Minden reggel 8ra kellett menni, eleinte és a hajnali köd nemvárt emlékeket kavartak fel. Tudod hamarosan eljön halottak napja, s ez óhatatlanul eszembe jut két oly személyt az életemben akiket bár alig ismertem mégis nélkülük nehezen élhetnék ezen világon... Édesapám 2003-ban halt meg halottak napjának előestéjén, édesanyám 12 évvel korábban a napot nem tudom... Mindezek az emlékek a ködös táj, és a rajta átderengő napfény ahogy haladtam át a hídon itt Győrben a koszorúk melyeket már millió szám árusítanak, mind mind emlékek sorát indította el bennem. Régen történt már mégis minden részletét úgy látom magam előtt akárha most történne...

Apa hazajött szokásos kis sétája után és feltett egy kávét hogy ne érezzem rajta az alkohol jól ismert illatát, bár lelkem - ahogy mindig - már jó előre megérezte a baj közeledtét. Ahogy a konyhában végigment a szokásos munkafolyamatoknak, még el is mosolyodtam hogy milyen rafináltan próbálja rejtegetni gyengeségét... Hamar odamentem hát és szívem minden szeretetével magamhoz öleltem bár a lelkemet oly bánat és fájdalom kerítette hatalmába amelyet szintén jól ismert már. Azt suttogtam a fülébe: Szeretlek... Abban a pillanatban nem érdekelt hogy végig kell csinálnunk újra a tortúrát az állandó alkoholszagot, az éjszakai kiabálásokat - a fél gyomra hiányzott egy műtét következtében és nem tudta feldolgozni az alkoholt csupán nagy fájdalmak árán - a veszekedéseket melyekkel öcsém próbálta jobb belátásra bírni apánkat, az ápolását és fürdetését, melyek ilyenkor mindig rám hárultak, az aggódást az éhezést amikor elitta a pénzt, a ridegségét mely minden elképzelhető módon megnyilvánult ilyenkor, a szeretetének tökéletes hiányát... Szerettem volna megölelni őt és még elmondani neki addig amíg beszámítható hogy mit érzek iránta. Ő nem ölelt meg, csak levette a kávét mely már ott gőzölgött a tűzhelyen és bevitte a szobába, kedvenc fotelébe ült iszogatta és közben nézte a híradót. Én bementem beültem szokásos helyemre s szememből néma könnyeim mely mind egy - egy sikoly volt mik felszakadtak lelkemből egyre csak patakzottak. Apám felállt egy szót sem szólva, s bement saját szobájába, ám néhány másodperc múlva mélabúmból egy puffanás hangja riasztott fel. Bementem a szobába mert nem hallottam apát és mikor beléptem ott láttam őt a földön, alig lélegzett... Odaszaladtam és felemeltem az ágyra s akkor halálra sápadva éreztem hogy nagyon nagy a baj. Azonnal kigomboltam az ingét hogy levegőt kapjon és kis vízzel locsolgattam hogy magához térjen, aztán leállt a légzése és én a szívét kezdtem dörzsölgetni erős mozdulatokkal, s mikor láttam fellélegzését a végső pánik állapotába estem, hogy segítséget kell hívnom de magára sem hagyhatom (nem volt telefonunk). Zokogtam, ám megmentésemre megérkezett édesapám egyik hölgyismerőse, és míg ő vigyázott apámra, én szomszédtól szomszédig rohantam hogy kihívhassam a mentőket. Minő döbbenetesen hosszú fél óra volt mire a mentőautó megérkezett... én kint vártam őket, s öcsém aki időközben megérkezett lélekszakadva rohant a szobába hogy segítsen hölgyismerősünknek apa ápolásában. Zokogva kértem az égieket ne vegyék el tőlem az apukámat... hisz édesanyámat elvették már. Megérkezett a mentő és elvitték. Azon az estén láttam utoljára édesapámat. Másnap reggel halottak napján telefoncsöngésre ébredtem öcsém elhaló hangjára, az ólomsúlyú csendre mely utána következett. Belépett a szobába és csak annyit mondott... " Vége"

Sírva borultunk egymás nyakába és aznap este már úgy mentünk a temetőbe hogy tudtuk teljesen elárvultunk a világban. A temető ködös volt az idő hideg s mélységes fájdalommal a lelkünkben édesapánk miatt, s aggodalommal telve hogy mit hozhat nekünk még a jövő sétáltunk édesanyánkhoz... A rákövetkező hétvégén Pénteken temettük el édesapánkat. Magunkra maradtunk...

Azóta eltelt hosszú hosszú évek alatt nagyon sokat álmodtam arról hogy egy nap boldog lehetek és amikor a legelveszettebb voltam megkaptam a sorstól a férfit akinek a szívemet adtam.

Ám valahányszor közeledik halottak napja a lelkemre visszaszáll a jól ismert emlékezés és fájdalom mely soha meg nem akar szűnni.

Még az álmaimba is betolakodnak. Ma reggel zokogva ébredtem fel. Álmomban láttam a nővéremet még a régi lakásukban, és nagyon összevesztem vele... Kérdőre vontam hogyan hagyhatta el két kisebbik testvérét, míg ők a poklokat élték meg egy alkoholista apával. Minden fájdalmam előtört belőlem és olyannyira sikerült leírnom szenvedésekkel teli múltunk részleteit, hogy nővérem is könnyekre fakadt... Aztán magamra hagyott mert unokahúgom párjáért kellett elmenniük de ígérték hogy hamar jönnek. Én kétségeim közepette zokogtam tovább újra élve a szörnyű pillanatokat melyeket egy felnőtt ember is képtelen elviselni, nemhogy egy alig 7 éves kislány aki nemrég vesztette el az édesanyját... és az utána eltelt 12 év megrázkódtatásai... mind - mind egyetlen hatalmas érzésben összpontosultak. Aztán nyílt az ajtó és belépett rajta unokahúgom párja, aki vígasztalni próbált, én pedig menekülni ettől. De mindhiába. Valahogy visszakeveredtünk a lakásba annak nagyobbik szobájába és Nóráék (unokahúgom) is megérkeztek már. Barátnői megkérték unokahúgomat hogy énekeljen de az ő dala nem nyerte el tetszésüket. Hát engem kértek fel... S én minden bánatomat megénekeltem nekik... Elképedésükre amiről énekeltem megelevenedett előttük. Aztán elkezdtem énekelni egy gyönyörű Pegazusról, mire az leereszkedett elém és én megsimogattam éreztem forró lehelletét, mikor útjára engedtem éneklés közben, ő felemelkedett a felhők közé, körbe körbe repkedett, míg kört nem mintáztak a felhők s a kör közepén átjáró nyílt két világ között. A túloldalon a völgyekben folyókat és tavakat öleltek körül a buja erdők rengetegében rendíthetetlenül álló hegyek. Pegazus egyenesen a szobába repítette az átjárót s épp megérkezett mikor abbahagytam az éneklést. Láttam magam előtt szerelmesem arcát, nem a tájban, hanem a lelkemben, mégis átléptem a túloldalra.

Körbenéztem és közös otthonunkat láttam, s éreztem a szorosan mögöttem alvó párom szuszogását. Felébredtem, de ez az álom ráébresztett hogy messze nem zártam le múltamat, és nem dolgoztam még fel a megtörtént eseményeket.

Mikim vigasztalt mert látta hogy nem vagyok jól, és azóta is próbálok ebből a szörnyű álmomból felébredni. Fáj a lelkem még mindig, bár egész nap oktatás volt, a cégnél ahol dolgozok, s vicces játékokkal Supervízióztunk, mégsem vagyok feldobottabb. Szerelmesem karjaiba vágyom, s remélem hogy a mai Kórus a Győri Filharmónikusoknál némiképp gyógyító hatást gyakorol majd lelkemre...

Kérlek Anne vigyázz Mikire az egyetlen emberre akit igazán családomnak tekinthetek. Kérlek óvd őt, és add hogy igazán boldoggá tehessem.

Őrizz minket Szerelemben Együtt Örökké....

Pacsirtád....

UI: Bátyus egy ideig nem akart velem beszélni de a lelkében dúló vihar alig egy hét alatt remélhetőleg lecsendesedett. Rájuk is vigyázz, félegyházi szeretteimre... Hogy megleljék a megérdemelt boldogságot...

Oly egyedül érzem magam a világban. Azt hiszem ez a hónap már mindig ilyen érzéseket kelt majd bennem.....

 

 

Betegség után.......

Drága Anne......

Kérlek bocsáss meg hogy oly sokáig nem írtam de annyira beteg voltam hogy sokáig fel sem bírtam kelni......

Nagyon elkapott ez a betegség, ami azért gond mert holnap már fellépek..... Kiskunfélegyházán lesz egy városi ünnepség.... :D Énekelni fogok, és verset is mondok egy nyuszifarknyit....

Remélem hogy minden rendben lesz....

Miki ma elment egy rendezvénysorozatra, remélem hogy hamar hazaér... bár ezt nem tudom egészen, hiszen könyvtáras továbbképzésről van szó....

Nagyon sokat tett értem amíg beteg voltam... nagyon vigyázott rám és nagyon gondoskodó volt velem. Tudod magas lázam volt, és segített megfürdenem, finom teát főzött, és még sorolhatnám... Nagyon kedves volt velem....

A házzal és a munkanélküliségemmel azonban még mindig vannak erős problémák, ráadásul a munkakeresési támogatást is ami járt volna meglovasították.... Egyre keserűbb vagyok emiatt. Miki nagyon kedves velem, s nem érzékelteti velem hogy gond lenne, viszont én tudom hogy igenis kell hogy dolgozzak.... Ma rengeteg helyre küldtem el megint az önéletrajzomat, a városban minden létező helyre.... De még egyenlőre semmi.

Félek, de bízom a sorsomban..... Csütörtökön már a konyhai felszereléseket és tévét is tudunk majd hozni.... végre lesz mindenünk..... Legalábbis úgy tűnik.....

Ebben a hónapban lettünk Mikimmel 11 hónaposak, hamarosan - következő hónapban- leszünk egy évesek.... Már nagyon várom ezt a fordulót, deszeretném már munkával ünnepelni...:D

Szeretnék dolgozni... és tenni valamit kettőnkért végre... bár amit tudok most is megteszem......ettől azért kicsit többre vágyom..... már több tettre....

Nagyon sok segítséget kapunk a szomszéd hölgytől Zsuzsitól, amiért nagyon hálás vagyok. Azt mondta mi vagyunk a fogadott gyermekei és nagyon szeret minket.... Reméli hogy hamar főzhetünk újra együtt....

Ma is nagyon sokat tett értem, beszélgettünk és az is rengeteget segített nekem. Imádom őt.... olyan pótanyu nekem..... Milyen furcsa és áldásos hogy egymásra találtunk.....

Hálás vagyok érte a sorsnak...... nagyon is.....

Mennem kell....

Kérlek óvd a kapcsolatunkat Mikivel és vigyázz ránk.... kérlek adj nekem munkát itt győrben... hogy elkezdődhessen a közös életünk......

Szerelemben együtt örökké.....

Pacsirta....

Tündérek erdeje, ónezüst ragyogás, mágikus utazás........

Drága Anne......

 

Egy újabb csodás hét szerelmesem mellett, újabb utazás a hétvégén.....

A múlt hetem nagyon kellemesen telt... kezdődött azzal hogy Kedden szerelmesem visszajött hozzám, és kicsit meg is ijesztett... tudod épp ledőltem amikor megérkezett, és engem kicsit váratlanul ért... aranyos volt, mert ahogy rögtön utána elkezdtem örömömben ugrálni az ágyon felkapott a levegőbe magához szorított és hevesen megcsókolt.... Imádtam.

Aztán azt mondta hiányoztam nagyon és még a butaságaim is hiányoztak neki.....:D

Nos a hét többi része izgalmasan telt el. Párommal kirándulni mentünk, nagyon szép erdei környezetben ami itt Győrben a holtág mellett alakult ki... az erdősáv tele van tündérekkel. A vízen mesés szikrákat játszik a napfény, a túloldalon gazdag és sűrű erdőség borít mindent. Annyira izgalmas átnézni és időnként oly érzésem támad figyelve a fák sűrűjét mintha valaki figyelne..... Időnként azt képzelem hogy talán egy másik szebb világ van odaát, mintha a víz természetes választó vonal lenne a mi világunk és egy másik varázslatokkal teli világ között.... Tudom nagyon álmodozó gondolat de annyi mesét ihletett már most bennem csupán az erdő látványa..... Néha elképzelem mikor ott sétálok, hogy az erdőben nimfák táncolnak, és egyszarvúak vágtatnak, gyönyörű sejtelmes éjszakákat képzelek el, ahol a holdfényében tündérek táncolnak a fák között, és mesés birodalmuk csak arra vár hogy valaki felfedezze.......

Bocsáss meg ha túl álmodozó vagyok....

De elképzeltem hogy ott ücsörgök és meséket írok.....

Nos Mikivel ezen az elképesztően izgalmas és mégis nyugodt erdősávban sétáltunk, majd Csütörtökön megérkezett Bátyuskám akivel az egész napot kirándulással töltöttünk. Annyira izgatott volt hogy jöhet és csodás kirándulásokat tettünk, az erdőben, és a városban a vár közelében, a sétálóutcákon........

Csütörtök este aztán Zsuzsi a szomszédból átjött hozzánk és segített nagyon finom vacsorát készíteni. Csodás volt. Rizses husit csináltunk, ami nagyon jól sikerült, Mikim azóta is emlegeti :D .

Mindezek után Pénteken is sétáltunk kicsit a városban ahova már Mikim is el tudott jönni velünk, de csupán másfél órán át tartott a sétálás..... Mikimnek haza kellett jönnie, tudod az újság aminél dolgozik szóval ő aznap ügyeletes volt.....

Bátyus a nap hátralévő részében sokat ült gép előtt, én pedig magam sem tudom miért de több mint két és fél óra hosszára álomba ájultam. Miki ölében aludtam el, betakart, és nagyon vigyázott rám.

Este együtt (hármasban)mentünk el a Kutatók éjszakájára. Ott egy nagyon izgalmas előadást hallgattunk végig a hang terjedéséről. Különleges élmény volt. Főleg az a rész amikor az előadó belélegzett némi héliumot és elváltozott hangon magyarázta el a hang terjedésének ilyetén módon történő áramlását.  Utána egy másik érdekes előadásra ültünk be. A csillagokról szólt, a galaxisokról, valamint a megfigyelésüknek módjairól. Csodálatos élmény volt, bár a fiatalember aki tartotta a beszámolót nos nemigen rendelkezett előadói készséggel. Inkább amolyan gyermeteg módon beszélt, s párom mosolygott hogy Bátyus aki mellette ült a tényeket jobban elmondta mint maga az előadó. Nagyon sok szép képet mutatott a világegyetem ismert részéről és sok érdekességet mesélt aminek az lett az eredménye hogy újra visszatért belém a jól ismert érzés....... hogy milyen aprók is  vagyunk a világegyetem horizontján. Különleges volt látni a tőlünk fényévekre lévő bolygókat és hallani a kissé sallangos és nem túl részletes beszámolót a bolygók születéséről, és haláláról, s párom megjegyezte az este végén, hogy a feketelyukakról nem is esett szó.....

Tehát vegyes szájízzel távoztunk a nem kicsit túlnyújtott előadásról. Bátyus is eléggé furának tartotta és meggyőződéssel állította hogy ennél sokkal jobban csinálta volna ő.......

Igaza lehet...... mindenesetre a fiatalember igazán szép dolgokat mondhat magáénak. Többek között egy izgalmas távcsövet amivel szorgalmának és lelkesedésének köszönhetően remek képeket készít a világűrről. A tanára aki jelen volt a fiatalember debütálásánál rengeteg dícsérő szóval illette, valamint beszámolt a fiatalember különös levizsgáztatásáról, amit annak tudta nélkül kellett végrehajtania egy óra leadásának keretein belül. Mikim itt adta fel. Végül mennünk kellett, amit én sem bántam. Jó volt kimozdulni a friss levegőre, és hidd el az éjszakát még szebbé varázsolta a két számomra legkedvesebb férfi jelenléte..... (párom és Bátyus)

Imádtam a hazasétát, majd gyorsan ágyba bújtunk tekintve hogy nekem másnap hajnalban mennem kellett Veszprémbe, onnan pedig Bajára énekelni. Korán keltem hajnali 4kor, megcsináltam a reggelit, és rendbe tettem a konyhát. Aztán sikerült időben kiérnem a buszállomásra, bár szaladnom kellett és másodperceken múlt. Sikerült.

Aztán közel 8 órát utaztam és elment a busz a Balaton mellett.... Már messziről látszott ahogy a felhőkből elő elő bukkanó nap ónezüst ragyogást kölcsönöz a magyar tengernek. Gyönyörű látvány volt. Elragadta lelkemet és békés nyugalom árasztott el..... Láttam a víz tetején a vad hullámokat melyeket az erős szél gerjesztett, és a vízről ezüstös szikrák emelkedtek fel a levegőbe........

Folyton Mikire gondoltam, és arra gondoltam hogy remélem szépen alakul a napja..... Ő egész délelőtt Pesten volt egy trolis nyílt napon ahol sok érdekes járművet próbálhatott ki. Nagyon élvezte ahogy utólagosan beszámol nekem erről, és saját blogjában is megírt......

http://gvm206.freeblog.hu/

A fellépésem nagyon jól sikerült, igazi művésznőként kezeltek bár nem érdemeltem, és az esküvő ahová mentem szintén nagyon szép volt...... Mélykúton rendezték meg egy régi templomban. Nagyon különleges élmény volt....... Laci a kántor régi barátom és nagyon kedvesen viselkedett velem ahogy mindig.... sokat beszélgettünk, és kocsival vitt vissza félegyházára. Bátyus engedte hogy nála aludjak és másnap reggel tőle indultam Győrbe.

Miki örömmel és szerelemmel fogadott, nagyon hiányolhatott.....:D

Főztem neki ebédet Zsuzsi segítségével, és tegnap még virágot is adtunk neki hogy megköszönjük a segítségét. Annyira csodás volt a tegnap is..... elmentem páromhoz meglátogatni a könyvtárba és hazafelé jövet sokat beszélgettünk..... Otthon pedig hatalmasat szerelmeskedtünk........ Gyönyörű volt..... imádtam..... bár utána szinte azonnal munkához kellett látnia. Kicsit elszomorodtam, de nem csupán emiatt, inkább amiatt hogy nagyon aggódom az otthoni gondok miatt......

De mindegy nem untatlak ezekkel.......

Mikivel ma reggel is csodálatos élmény volt ébredni ahogy mindig és óriási szerelemben váltunk el..... Ma neki nagyon nehéz mert egyik munkatársnőjének meghalt az édesanyja...... és ma van a temetése.....

Mennem kell.... vár a kórus.....

Még írok nem sokára ...... remélem......

Nagyon szeretlek Anne kérlek segíts a páromnak hogy minden rendben legyen vele..... óvd őt.....

vigyázz rá.......

Szeretlek Pacsirtád.......

 

 

A sors rendelése......

Drága Anne......

Annyira furcsa dolgok történtek a héten.......és az azt megelőző hétvégén......

Színházi meghallgattatásom siralmasra sikerült, mivel elmentem, énekeltem és a zenei vezető azt válaszolta a kérdésemre, hogy véleménye szerint szép a hangom csak éppen kicsi. Gyakorlatilag a kétségbeesésbe kergetett szavaival, amik úgy vágtak bele lelkembe mintha késsel gyilkolta volna.

Iszonyúan fájt......

Miki mellettem állt és némiképpen összeszedtem magam, kaptam tőle egy nagy ölelést és csókokat, melyek gyógyírként hatottak sebzett lelkemre..... Fel akartam adni az álmaimat, tekintve hogy alkalmatlannak találtak arra amit a leginkább szerettem volna.

Hatalmas törés volt ez az életemben......

A hétvégén aztán kicsit még nehezebbé vált a helyzet, hiszen kimostam Miki nadrágját a közelgő fellépésünkre, de az nem száradt meg..... A probléma gyökerét az adta hogy Mikim nem ment Pestre miattam, és nem volt váltás nadrágja. Amúgy is nagyon idegesek voltunk, és kis szóváltás zajlott le köztünk, ami még mélyebbre taszította a lelkemet. Iszonyúan fájt mivel mindent megtettem azért hogy rendben legyenek a dolgok és mégis, mintha mindent elrontottam volna. A vita érthető volt hiszen Mikinek nem volt másik nadrágja, de a sors közbelépett.... Megkímélt a teljes összeomlástól egy szomszédból kapott nadrág formájában, amit akárha szerelmesemre öntöttek volna.

De attól a pillanattól fogva az utazásunkra is ráhúzta a hangulat a vizeslepedőt.....

Egész buszos utazásunk alatt eleinte szörnyen nehezen tudtunk beszélgetni, és utána is elég bután viselkedtem..... ami csak tetézte a kialakult feszélyezett helyzetet. Nagyon félelmetes volt...... Megérkeztünk addigra némiképpen rendbe kerültek a dolgok, de a lelkemet több dolog is vérzett..... Szemem előtt a Mikivel való vitánk jelenetei ismétlődtek gyors egymásutánban, felváltva a színházi jelenttel ami megadta a kezdő lökést hogy még jobban elbizonytalanodjak magamban. Elkezdtünk énekelni és folyton az járt a fejemben hogy a közönség, un és utál engem, hogy Miki haragszik rám... hogy minden amit csinálok rossz és olyan kicsinek éreztem magam, mintha nem is léteznék..... Lelketlennek éreztem magam, kiüresedettnek. Miki nagyszerűen énekelt annyira büszke voltam rá.... nagyon ügyesen helytállt, ahogy ő mondta nagyon adta a Fantomot....:)

Annyira büszke voltam rá...... Tényleg nagyon ügyesen csinálta.......

Minden haragja elszállt akkor amikor túlvoltunk a fellépésen ebédelni is meghívott.... nagyon finom volt, de nem tudtam elfelejteni a képeket fejemben ahogy vitáztunk...

Az ilyen dolgokat alapból nehezebben dolgozom fel tekintve a múltamat, és idő kellett hogy megemésszem a történteket..... De úgy hiszem hogy mára sikerült......

Miki a mai napig nevetve gondol rá, hogy Isten gondviselése egy nadrágban nyilvánult meg..... de én hiszem hogy akkor megmentett...... Néhány napja pedig bocsánatot kért a viselkedéséért, s én elmondtam neki a félelmeimet amik  miatt már énekelni sem mertem.....

De a sors furcsa dolgot küldött számomra mentőövként. A Győri Fillharmónikusok meghallgatást hirdettek a kórusukba. Miki elkísért és a maga gyönyörű módján elérte hogy újra higgyek magamban. Annyira kedves volt...... Behívtak hosszú várakozás után, s Miki fellopózott a nyitott ajtón keresztül a kiemelt páholyokba hogy onnan hallgasson meg.... Két férfi és egy zongorista hölgy volt jelen a hatalmas üres teremben..... ahol a bársonyszékeket fehér leplekkel takarták le. Csodálatos látvány volt. Felmentem az emelvényre és elkezdtem énekelni. Mindenki szemében láttam a döbbenetet, és az elképedésük látványától szárnyakat kaptam...... Szinte repülni tudtam volna. A kórusvezető beskáláztatott, és azt mondta egyértelműen szólista vagyok és hogy egy igazi kincs van a torkomban. Annyira reszkettem..... azt kérte tanuljak, és hogy ne adjam fel. Nem tudja továbbá hogy felvegyen e mivel túl jó vagyok oda......

De azért remélem hogy mégis felvesz..... annyira nagy szükségem lenne rá... és persze a tanulásra is.....de ahhoz munka kell....

Úgy tűnik a sors szólistának rendelt, de még nem adta meg a feltételeket hogy azzá is válhassak. Pedig már nagyon kellene......

Kérlek segíts találni munkát..... kérlek Anne adj némi szerencsét.....

Óriási szükségem van rá......

Ma megyek pár helyre jelentkezni segíts hogy minden rendben menjen és ma már úgy tudjak eljönni valahonnan hogy felvettek......

S kérlek vigyázz szerelmesemre és kettőnk kapcsolatára hogy mindig szeretettel tudjunk egymásra gondolni.....

Hercegnőd: Pacsirta

 

 

 

"Magányos árnyék az éjben... balsorsod börtönbe zárt, az ég engem küldött hogy meglásd, van még boldogság......"

Drága Anne.....

Oly hálás vagyok az én drága Mikimnek, azért az ajándékért amit tőle kaptam.....

Tegnap este volt a Győri bornapok záróakkordja amelynek során a legnépszerűbb musicalrészleteket adta elő a Győri Nemzeti színház néhány tagja, valamint meghívott vendégek így alkalmam nyílt élőben látni Mahó Andreát, Polyák Lillát......

Gyönyörűen énekeltek, és a fiatalember aki az egészet megszervezte, ha lehet elbűvölőbben énekelt mindegyiknél..... Csodálatos hangja van és imádott a Győri közönség előtt énekelni, s ezt majd minden dala után elmondta.......

Megható jelenetekkel is tele volt, és mesélt az életéről, hogy ő is egyedül árván érkezett Győrbe és nem ismert itt senkit, de hamar itt talált új otthonra..... annyira csodálatos volt ezt hallani úgy hogy hasonló cipőben járunk.....

Holnap keresem fel a színházat a meghallgattatásommal kapcsolatban, reményeim azonban parányiak tekintve hogy eddig nemigen fogadtak jószívvel a színházak....

Oly sokat sikerült gyakorolnom hogy végre kezdek visszajönni a régi formámba és érzem némi irányítás hiányzik hogy aztán szikrázó csillagként felragyogjak a színházak egén. De oly csillagra vágyom amely soha ki nem alszik.... tudom nagy álmok ezek egy magamfajta árva lánynak, akinek sok lemaradást kell még behoznia az élete élhetőségét tekintetbe véve, de nem állhatok meg..... Most hagyom magam sodorni az árral lesz ami lesz, veszteni valóm persze mindig akad de ha nem kockáztatok semmit el nem érhetetek... persze tudom csalódhatok is.... ez az amire azt hiszem soha nem lehet felkészülni.

Miki nagyon gálánsan bírta végig a musicalestet, nagy volt a tömeg, mi pedig elől álltunk és másfél óra műsoridő nem kevés..... De kitartott, és ahogy láttam időnként ő is élvezettel hallgatta meg a legnépszerűbb musicalek kavalkádját..... színes forgatagát melyek bővelkedtek nevetésben, könnyekben, cicákban:):):) Előadtak az Operaház fantomjából, a Macskák musicalből, az Evitából, a Hair-ből, a Greese - ből, és még sokáig sorolhatnám. A kórus és a tánckar is bemutatkozott, s a tánckarból egy príma balerina, aki mint utóbb kiderült az est vezető színészének a felesége. Leírhatatlanul szép volt, és magával ragadó....... Szerelmem említette hogy miután az úriember egy színésznőkollégával énekelt egy gyönyörű szerelmi duettet, a nő megcsókolta a férfit miközben a felesége a színpad mögött készülődött..... Nehéz volt megmagyarázni hogy ez csupán színészi csók, akárha puszit adnál a másiknak. Azt kérte ha én színpadon leszek akkor ne csókoljak meg senkit a színpadon, ez csak az övé..... mikor megkérdeztem féltékeny lenne e ha megcsókolnék valakit szimpla szerep miatt, azt válaszolta zavart mosollyal hogy persze.... és ő csak azt szeretné hogy én az övé legyek kizárólagosan.... Annyit megígértem hogy nem fogok senkit rajta kívül megcsókolni, így ha egyszer arra kerülne a sor hogy játszhatnék, szerelmem kedvéért a kissé illúzió rombolóbb csókmegoldást választom....                  (elfordulunk a közönségtől és úgy teszünk kollégámmal mintha.......)

Hazafelé jövet erősen bíráltam valakit a fellépők közül, de csak mert tényleg kicsit mesterkélten énekelt és az egész viselkedése azt tükrözte hogy nem természetes..... de ez az én véleményem..... és az illető hölgy nevére sem térnék ki. De számomra a legnagyobb hatással Polyák Lilla művésznő énektudása volt... elképedtem és igazolta hogy miért tartom Magyarország egyik legképzettebb énekesnőjének...... Ahogy a Győri színház egyik fellépő primadonnája is nagy hatással volt rám. Annyira kristálytiszta volt a produkciója mindenféle manír nélküli, de pezsgő és energikus.... bár tudnék akárcsak hasonlót produkálni.....

Hihetetlen a tudat hogy mindezt élőben láttam és a szívem újra csak a színpad felé hívott, bár gyermeki álomszerűsége már úgy éreztem mélyen bennem csupán eltemetve mert lelkesedni...... Azt hiszem félt hogy oly álmot dédelget mely nem válhat valóra.... mintha belenyugodott volna és elfogadta volna hogy teljesen középszerű életbe kényszerít az élet egy nem mindennapi hanggal.

Annyi mindent áldozott azért hogy legyen végre valami haladás e téren de még nem látom tisztán az utamat amit kijelöltek nekem. De hiszem a színház színpada szerepel benne.....

Miután hazaérkeztünk szerelmem megmutatta nekem a leggyönyörűbb Dreams Theater számot ami mindig könnyeket csal a szemébe, mikor élőben hallgatja őket.... Pazar és különleges zene, rengeteg bonyolult zenei megoldással, de minden bonyolultsága sem veszi el a dal egyszerűségét és mondanivalóját. Szomorú a szám, angoltudás híjján csak sejthettem a mondanivalóját...... Talán szerelem amely éppoly fájdalmas mint varázslatos, talán egy remények nélküli állapot amelyből a dal szereplője kiutat keres, de lehet hogy rettegés az ismeretlentől- ez utóbbit annyira nem tartom valószínűnek. Annyira bánt hogy elfelejtettem a dal címét, sebaj majd újra megkérdezem.... Tudod a buta szőke mindent elfelejt....:D:D:D:D Most elpirultam....

Miki jelenleg imádott könyvei társaságában van és a mai feladatait végzi köztük. Két számítógépes ismertető program használati utasítása van ma napirenden, és ha jól tudom akkor még egy a nyitással kapcsolatos előkészületek elvégzése - habár a tájékoztató pultot a könyvtár bejáratától és a kölcsönző pulttól pár méternyire felállították, így szerda déltől már tudja fogadni az olvasó közönséget....:D:D:D:D Miki szörnyen izgul és én is, mert nagy megmérettetés, rögtön mély vízbe, de tudom hogy menni fog neki ahogy eddig is ment..... Azt mondta kicsit elszokott attól a nyári üres könyvtárban hogy olvasók is járnak oda és nehéz lesz a visszaállás.... szerintem menni fog azonnal, hiszen dolgozni fog benne erősen az adrenalin és ráadásul érti is a dolgát. Hiszek benne tudom hogy menni fog......

Múlt pénteken vele és kollégáival ebédeltem, kicsit belemásztak a szakmai részébe a munkájuknak. Gyakran említették az OSZK-t (Országos Széchényi Könyvtár) és az ott működő számítógépes rendszert, valamint Eszter egy pályázat megnyeréséről beszélt amit ha elnyer az egyetemi könyvtár akkor a pénzt rendezvényszervezésre fogják fordítani- a pályázat azt mondta kimondja hogy nem lehet eszközökre felhasználni a kapott  pénzt - s lehet hogy az igényelt pénznek csak egy részét kapják meg, de szeretnék mindenképpen arra fordítani hogy minél tudományosabb programokat szervezzenek meg. Aztán beszéltek arról hogy egy másik pályázat esetleg segítene Mikimnek megszervezni azt ami a leginkább szíve vágya, hogy az egyetemi könyvtár végre blogot kapjon amit Miki csinálna és felügyelne, frissítene...... Látod ez lesz abból ha erősen koncentrálva figyelek......:D::D:D:D:D Aztán megkérdeztek engem - hogy bevegyenek a beszélgetésbe - hogy mikor lesz a meghallgatásom és hogy izgulok e már......

Kérdeztek a Megasztárról főleg mikor megemlítettem hogy egyik ismerősöm aki nem tud énekelni- Genya - bekerült...... és engem aki operákat énekel elküldtek......:P

Nagyon bántott a dolog olyannyira hogy egész hétvégét végig szomorkodtam miatta, de szerelmem ahogy mindig, higgadt tudatos mégis érzékeny szavaival megnyugtatott és újra emlékeztettem magam mi is az igazi célom..... és hova akarok igazán menni. Megpróbálom észben tartani, és rákoncentrálni.....

Mennem is kell....

Hamarosan megérkezik a szerelmesem, és akkorra szeretnék rendbe tenni mindent, bár egész nap ezen fáradoztam......

Kérlek Anne segíts nekem holnap..... már amennyire még erődből telik és köszönöm hogy papírra - jelen esetben netre - vetett kósza gondolataimat elolvasod és köszönöm hogy erőt meríthetek a tudatból hogy valakit érdekel mi történik velem.....

Óvd kedvesemet és engem.... szerelemben együtt örökké.....

Ui: óh és öcsém 20-a körül készül arra az őrültségre hogy ejtőernyővel kiugrik egy száguldó repülőgépből.... kérlek vigyázz rá nehogy baja essen..... bár én addig is próbálom lebeszélni és tövig rágom a körmöm félelmemben......

Pacsirtád......

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja